A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Galuska Imre: A magyar falu kettős tagozódásának ősi szerepe (Feltevés a házasságszabályozó kétosztályú rendszerről)
böztet „a természet, az isteni és császári törvények" között. 7 Az utóbbi pl. az unokatestvérek házasságát nem engedte; gondoljunk Balassi Bálint esetére. De nem engedte meg az „isteni" törvény sem az olyan házasságot, mint az Ábrahámé és Sáráé volt, akik apáról testvérek voltak. („De valóban húgom is ő, az apám leánya, csak nem az anyám leánya; így lett a feleségem." I. Móz. 20: 12.) A XIII. századtól az egyház a negyedik fokig tiltotta a rokonok összeházasodását, eszerint még másodunokatestvérek sem kelhettek egybe, és a sógorral való házasságot a kánonjogot felváltó magyar polgári jog sem engedte meg. A levirátust már Szent István törvényei is tiltották, pedig úgy tudjuk, hogy a sógorházasság és a sororátus népünk szokásjogai közé tartozott. Egyszóval a kánonjog és a népi szokásjog is különbözött. 8 Figyelemre méltó érdekességként jegyzem itt még meg, hogy a rokonok közti házasság mostani lehetősége az „isteni" törvényhez közelebb áll, mint a régi kánon-, „császári", polgári és népi szokásjoghoz. Mai ismereteink szerint a magyar paraszti társadalomban az összeházasodást harmadízig tiltották, hagyományőrző vidékeken azonban, ahol a rokonságot ötöd-, sőt hetedízig is számon tartották, a házassági tilalom ezek ismeretéig terjedt. 9 Kesznyéten szótárában a hetedíziglen szó megléte bizonyára jelentőségére utal, talán éppen a házassági tilalomra nézve. Egyébként a távolabbi rokonságnak házasságkizáró hagyománya falum népe között fellelhető ma is: Ha olykor-olykor egy-egy fiatalnak valakit - tréfásan vagy komolyan - házastársul ajánlanak, és bár rokonságuk oly távoli, hogy akadály egyáltalán nem lehet, az udvariasság tapintatával, avagy a szőlő savanyúságának a védekezésével a rokonságra hivatkoznak. 2. Amit az eddigiekben csak áttekintés módjára a párválasztás szabályozásáról elmondtam, történetileg megfogható. Van azonban a magyar falu történetének egy hoszszú korszaka (hosszú, hiszen a korszakok visszafelé, mint mértani haladvány, növekednek), mely hosszú koron át duális házassági csoportba való szerveződés vagy szervezés által szabályozták a párválasztást. Feltevésemhez előbb a szépirodalom juttatott: a Siratóének c. elbeszélés. íróját még nem tartottam számon; mikor azonban dolgozatom megírására sort kerítve visszakerestem az 1960-ban megjelent novellát, már sejtettem, hogy Cseres Tibor írhatta. Ha szépírói termék is, néprajzi alappal bír. Alcíme is: „Egy hazájából az afrikai Kenyába szakadt néprajz-tudós levele". A tragikus történet színtere tehát egy tőlünk néprajzilag is igen messzi falu: Ngej. „Nemcsak egy falu volt ez - beszéli az író -(...) túlfelől az ikertelepülés: Ngen. Az a szokás ennél a törzsnél, hogy a maga falujából senki sem házasodhatik, vérfertőzésszámba menne - gyakorlatiasan megteremtették hát a másik falut kezük ügyében, ahonnét párt választhat magának a mindenkori fiatalság." (A tragédiát egyébként az okozza, hogy a két testvérfalu közötti folyót politikai határrá teszik.) 10 Már a novella olvasása előtt is felfigyeltem helységeink két részből való összetettségére. Számos, napjainkban területileg egységes szerkezetű községünk pecsétnyomóinak felirata, oklevelek adatai szerint a múltban két önálló, egymástól elkülönített helységből állott, melyeket Alsó és Felső, vagy többnyire csak Al- és Fel- jelzőkkel különböztettek meg s határoltak el. Csupán szűkebb tájunkon, a Harangod vidékén széttekintve, a következő ikerfalvakat találjuk: Al Bénye - Fel Bénye, Al Gesztely - Fel Gesztely, Alsó Golop - Felső Golop, Alsó Lúc - Felső Lúc, Al Megyaszó - Fel Megyaszó. A két falu, illetőleg a két rész együttes jelölésére a szimpla név után latin szövegben szokás volt az utraque jelzőt vetni, melynek jelentése mindkettő'. Pl. Kak utraque, Zombor utraque (Zombor regis - Zombor nobilium). Okleveleinkben eme jelző gyakorisága is bizonysága lehet, hogy helységeink általában ún. ikerhelységek lehettek. Kesznyétentől északra az elpusztult Abony is ikerfalu volt, ui. Olnadi Zudar Péter bán Zsigmond királytól 1415-ben nyert adománylevelében Felsewabon néven találjuk, mely a helység-