A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NEMES LAMPÉRTH JÓZSEF EMLÉKEZETE - Szabó Júlia: Tanulmány és kompozíció Nemes Lampérth József festészetében

4. kép. Max Pechstein: Fürdő után, 1911. attribútum nem utal a festőre, s a széles, erős ecsetvonásokkal felvázolt arc inkább az önmagával, érzéseivel és pszichikumának más területeivel viaskodó személyiséget jellemzi, mintsem a tárgyi világgal tudósán foglalkozó művészt. Kortársai közül, pl. Berény Róbert 1906-os Szalmakalapos önarcképén™ a kezében sárga fedelű könyvet tartó festő úgy lép fel, mint a színes formák agitátora. Tihanyi Lajos 1912-ben festett Önarcképén

11 arcvonásait fénnyel áttört mértani formák rendszerébe írja át. A később Nemes Lampérthtel jó barátságba kerülő Kmetty János szintén geometrikus formákkal jeleníti meg 1912-es önarcképén

12 monumentális méltósággal önmagát. Nemes Lampérth önarcképén a zsíros festék anyagszerű alkalmazása és a színek merész, kontrasztos egymás mellé helyezése dominál. Vörös, fehér, sötétlila, zöld és fekete pászmák, energikus széles ecsetvonások formálják a képet. Az égő színsávok a festőt szenvedélyes egyéniségnek, lobogó érzelmekkel teli, de szenvedésektől és kétségektől is gyötört