A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tok Miklós: Fejezetek a miskolci Földes Ferenc Gimnázium történetéből. Gazdag iskola

télig együtt maradnak az iskolában, egyszerűen azért, mert nem kívánkoznak máshova. Jól érzik magukat egymás közt. Még inkább így lesz, ha tervük valóra válik az új tanévben, és kívánságuk szerint rendezhetik be a testület klubszobáját. Moziba, színházba rendszerint együtt járnak az iskola bérletjegyével. A maguk munkájáról külön-külön keveset, s nehézkesen beszélnek, de annál megragadóbb nyelvezettel dicsérik - a másikét! Prókay László kémia szakos nevelő az iskola „mindenese". Asztalosbrigádjával örökké fúr-farag, mindig talál valami építeni-, javítanivalót. Árokszállási Zoltán biológia szakos nevelőt alig lehet lebeszélni, hogy ne fesse át a szertári szekrényeket, legfeljebb a felét. A szertárakhoz dolgozószoba is tartozik, a szakmai módszertani munkaközösségek ilyenformán mindennap együtt vannak. A biológia szakosok például Árokszállási elvtárs irányításával dolgoznak, gyakran együtt készülnek az órákra, együtt készítik és javítják a szemléltetőeszközöket, megvitatják a szakkörök problémáit. Az igazgatóval az élen minden nevelő sok gyereket tüzetesen ismer. (Erre is jó az, ha igazgató és nevelő állandóan benne él az ifjúság életének forgatagában.) Vannak tanítványaik, akik erdőmérnöki pályára készülnek. Ezekkel a szakköri és az osztályfőnöki munka keretében egyenként, módszeresen is foglalkoznak és készítgetik őket hivatásukra. De érvényes ez sok, más pályára készülő fiatalra is. Pedig ennek a családnak hajlott korú tagjai is vannak. Zilált életű családban terhes az öregség, itt azonban nem. Kósch János kiválóan tanítja a matematikát, s a múlt évben még szakkört vezetett - már 67 éves, de hallani sem akar a nyugdíjazásról, akárcsak a 68 éves óvári Imre, ő tavaly a rádiós szakkört vezette. Zsupán László „még csak" 64 éves, önként vállalt megbízatásai közül említsük meg, hogy a földrajzszertár őre, a földrajzi szakkör vezetője, tavaly még osztályfőnök volt, és az osztálya második helyen végzett a 23 között a tanulmányi rangsorban. Az idős nevelők gonddal, szeretettel foglalkoznak a fiatalokkal. Liptovszky József Árokszállási Zoltán tanítványa volt, most pedig munkatársa, és mint biológus és pedagógus - egyaránt szép reményekre jogosít. Bárány Lajos és Tóth József tavaly töltötték gyakorlóévüket, mai munkastílusuk már a testület lendületének jegyeit viseli. A rendkívül széles és gazdag szakköri munka ugyancsak amellett szól, hogy a nevelőtestület kiváló szellemű. Irodalom, történelem, földrajz, orosz, biológia, kémia, rádiós- és fotószakkörük van, csaknem mindből kettő-kettő, ezenfelül bélyeggyűjtő egyesület, sportkör - ennek atlétikai, vívó, ökölvívó, úszó, turista, kosárlabda, röplabda, tenisz és asztalitenisz szakosztálya - gazdagítja az iskola életét. Azok az érmek, amelyeket sportkörük nyert versenyeken, egy szekrényt töltenek meg. S mindez - amit annak bizonyítására hoztunk fel, hogy a testület szereti az iskolát -, csak kis része az egésznek."

2 Sokszor kérdezték és kérdezik meg még ma is tőlem, hogy mi volt a titka annak a képességemnek, hogy diákjaink nagy többségét névre szólóan ismertem? Semmi más, mint az, hogy - amikor csak tehettem - köztük éltem. Korántól későig. A büntetés miatt reggel hét órára jövőkkel éppen úgy, mint a délután egy részét a DISZ-KISZ-klubban töltőkkel, vagy a könyvtárban böngészőkkel, a sportkörben gyakorlókkal. Nem volt DISZ-KISZ-bizottsági összejövetel, vagy önképzőköri ülés, amin részt ne vettem volna. A hosszú szünetek 20 percét mindig az udvaron vagy a folyosókon az ifjúság között töltöttem, a velük való beszélgetéssel, ismerkedéssel. (Régi gimnáziumi igazgatómtól, a komáromi bencés gimnázium igazgatójától, Gidró Bonifáctól tanultam ezt a módszert!) Nagyon sok órát látogattam, helyettesítettem. (Ma már az iskolát látogatókat, a szakfelügyelőket nem kísérik minden esetben az igazgatók!) Ezek a legjobb alkalmak pedig nemcsak a nevelők, hanem a tanulók munka közben való megismerésére is. Elmaradhatatlan látogatója - ha kellett -, segítője voltam a zenekari, énekkari próbáknak, a