A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

az I. világháború. Két évet töltött a fronton, melynek élménye oly mértékben felzaklatta, hogy ettől kezdve ideggyógyászati kezelésre szorult. 1916-ban leszerelték, és állapota átmenetileg megjavult. 1918 ban lelkesen üdvözölte a forradalmat, kinevezték a Proletár művészeti tanműhely tanárává. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációba ment, rövid időt töltött Stockholmban, egy gazdag műgyűjtő vendégeként. A forradalom tragikus bukása miatti megrázkódtatás és az idegen környezethez való alkalmazkodni nem tudás együttesen részes abban, hogy idegbetegsége kiújult. Hazatért Magyarországra, és baráti segítséggel a Hárshegyi elmegyógyintézetbe került. Ekkor még volt ereje az alkotáshoz, néhány megrázó erejű rajzot készített. Megfelelő támogatók hiányában elbocsátották az ideggyógyintézetből és áthelyezték Sátoraljaújhelyre, az elmeosztályra. Egészsége rohamosan gyengült: csonthártyagyulladás támadta meg, tüdőbaja kiújult, lelki egyensúlya megbomlott. Barátai kísérletet tettek arra, hogy visszahozzák Budapestre, de ezzel a szándékukkal már elkéstek, 1924. május 19-én tbc-ben meghalt. A művész jelentőségét felismerő Sátoraljaújhely városa díszsírhelyet jelölt ki számára, és elkészíttette a művész síremlékét, melyet ez év október 3-án avattak fel. Ebből az alkalomból tudományos ülést is rendeztek, melyen Nemes Lampérth korának legjobb ismerői tartottak előadást. . , . Végvári Lajos