A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Németh Gábor: Szikszót ábrázoló rézkarcok a XVII. századból

rülő politikájával ellentétben a szikszói diadal szemükben a török elleni védekezés eredményességét bizonyította. Istvánffy Miklós Magyarország történetének szentelt művében részletesen leírta a csatát. Megemlékezett róla az említett sárospataki krónika. A történetíró Forgách Ferenc öccse, Forgách Imre épp a szikszói harc feldolgozásával próbált önálló történetírói művet létrehozni.

11 Az eseményt hosszú históriás énekben örökítette meg Tarái György, aki a környéken lehetett prédikátor. Művét Liszkán szerzetté 1588 „Karácsony havának első hetében". Benne nagy gondot fordított a csata drámai fordulatokkal teljes, regényes leírására és a magyar vitézek - elsősorban Rákóczi Zsigmond-vitézségének, erkölcsi fölényének érzékeltetésére. Szikszót, mint az igaz hit (reformáció) apostolait adó virágzó települést, a „fölföld anyját" mutatja be, amely „Pogánságnak bosszúsága vala: Hogy ezökkel pogánnak nem szolgála" A kor moralizáló protestáns szemléletének megfelelően a pogányoktól elszenvedett sanyargattatást a magyaroknak bűneik miatt Istentől elnyert büntetéseként, a keresztények győzelmét pedig Isten szánakozásának jeleként értelmezte. Végül megjegyezhető, hogy a település kollektív emlékezetében a török világból ez az esemény hagyott legmélyebb nyomot. A XVIII. század elején mondai elemekkel színeződve, mint „Orális traditiot" jegyezték fel a református egyház jegyzőkönyvébe.

12 A pogányok feletti győzelem a Német Birodalomban ismertté tette Szikszó nevét. Még a csata évében Prágában és Münchenben megjelent egy-egy újságlap („Newe Zeittung auss Vngarn"), amelyek Istvánffyval egybehangzó adatokat tartalmaznak. A foglyoktól nyert információkra hivatkozva 8000, későbbi hírek alapján 11 000 főre tették a török sereg nagyságát. Egy Kassáról Prágába küldött tudósítás („Warhafftige Newe Zeytung") még inkább fokozva a keresztények túlerő felett aratott győzelmét, egyszerűen azt írta, hogy ezerszer erősebbek voltak a törökök, mégis vereséget szenvedtek.

13 Az 1588-as diadalnak köszönhető a Szikszót ábrázoló rézkarcok megszületése. A „tizenötéves háború" eseményei és a török kiűzésére ekkor megindult propagandahadjárat még inkább felkeltette a Magyarország iránti érdeklődést. 1592-ben egyébként ezúttal a magyarok vereségével végződő csatát vívtak Szikszó mellett.

14 Wilhelm Dilich casseli rajzoló, rézmetsző és várépítő mérnök 1600-ban térképekkel és kisméretű, finoman kidolgozott rézkarcokkal illusztrált művet adott ki Vngarische Chronica címmel, amely rövidesen ismertté vált és 1606-ban, majd 1609-ben újabb kiadásokat ért meg.

15 A mezőváros képe az 1600-ban közreadott első változatban jelent meg SIXO felirattal. Dilich személyesen nem járt Magyarországon, műve nem szól arról, honnan vette az előképeket.

16 A rézkarc a szokott módon, madártávlatból ábrázolja a települést, amelyet kétoldalról kissé sablonos módon, de nagyjából a valós topográfiai viszonyoknak megfelelően szőlőhegyek öveznek. A házak elszórtan veszik körül az ötszög alaprajzú, sarkain kerek bástyákkal megerősített és vizesárokkal védett palánkot. A szemközti oldalon kapu nyílik, ide torkollik az előtérből induló országút. (Tájolása a miskolc-szikszói útnak felel meg.) A palánkon belül néhány ház, mértani középpontjában csúcsos tornyú, támpillérekkel tagolt sokszög záródású gótikus templom áll. A templomhajó az 1588-as ostromra utalva - fedél nélkül, pusztán áll. A sánc mögött, a háttérben zártabb településrész látható. Jobbra magas minarettel és két kupolával egy mecset is felbukkan annak bizonyítékaként, hogy a karcoló ez esetben sem a helyszínem dolgozott. Hiszen a hódoltság peremén fekvő Szikszón soha nem telepedett meg a török

17 (1. kép). Az ábrázolás nagy vonalaiban mégis követi a földrajzi környezetet, a település és a templom tömege, elhelyezése is közelít a topográfiai valósághoz. A sarkain négy fiatoronnyal ábrázolt, fagalériás toronysisak a valóságban is létezett. A megromlott állapotú „vigyázó" erkélyt 1819-ben bontották le, a gerendafészkek nyomai a legutolsó restaurálásig láthatók voltak.

18 Problémásabb az ötszöget bezáró palánk megítélése. A templo-