A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Juraj Valiska: Nemecké nárecie Dobsínej. Prispevok k vyskumu zanikania náreci enkláv (Szabó Marianne)

hoz, a szócikkekhez csatolt és a gazdag bibliográfiát kiegészítő rajzos illusztrációk, és a nagyrészt archív fotókból álló képmellékletsorok. A számtalan szöveg közti rajz nem úgynevezett „mérnöki rajz", hanem közelít a művészi rajzhoz, de rendkívül pontosak és ezáltal nagyon didaktikusak. Az enciklopédia csak cseh, morva és szlovák nyelvi meghatározásokat közöl, illetve dialektusbeli eltéréseket jelez. Etimológiával csak ritkán foglalkozik, úgy tűnik, hogy nem a szavak, kifejezések etimológiai vizsgálatával kívánnak az eredet, a származtatás, az átadás, az átvétel, a módosítás nagy kérdéseire válaszolni. Kár, mert például a különféle hatások felderítésénél, sokszor nyelvi adatokkal is igazolhatóan a magyar népi kultúrának is van köze, mégpedig nem is kevés, a csehszlovákiai, azaz a szlovák, a morva, illetve a cseh népi építészethez. Az enciklopédiára nagyon nagy szükség volt. Megjelentetése nemcsak a csehszlovák néprajztudománynak, hanem az egész néprajztudománynak nagy, kiemelkedő jelentőségű eseménye. Frolec és Vafeka vállalkozása példa lehet számunkra is, akik oly sokféleképpen, oly sokszor és újabb s újabb eredményeket hozva a nagy összefoglalásig, illetőleg azt megelőzően még az ehhez hasonló enciklopédikus összedolgozásig - ami feltétlenül egyfajta együttlátást, együtt-tárgyalást is jelez - nem jutottunk el. Éppen ezért Frolec és Vafeka nagyszerű munkája nagyban segítheti a mi munkánkat is. Könyvük a magyarországi népi építészeti kutatások, kutatók számára is fontos, nagyhatású kézikönyv. DANKÓ IMRE JURAJ VALIS KA: NEMECKÉ NÁRECIE DOBSÍNEJ. PRÍSPEVOK K VYSKUMU ZANIKANIA NÁRECI ENKLÁV (Dobsina német nyelvjárása. Adalékok a szigetnyelvjárások pusztulásának kutatásához) Vydala Gemerská vlastivedná spolocnosf v Rimavskej Sobote, 1980. 305 p. Jura] Valiska munkája, a csehszlovákiai nyelvjáráskutatás értékes eredménye, a dobsinai német nyelvjárás jelenlegi fejlettségi állapotát írja le, rámutatván néhány fejlődési tendenciára. A szerző a bevezető részben olyan fogalmakat tisztáz, mint nyelvjárás, nyelvsziget, nyelvi kontaktus, interferenciajélenségek, a nyelvek pusztulása. A nyelv és a társadalom (Jazyk a spolocnost) című fejezetben e két tényező egymáshoz való viszonyában a társadalom primátusát hangsúlyozza. Vizsgálja, milyen társadalmi funkciókat fejt ki a dobsinai nyelvjárás. Nincs konstruktív, akkumulatív szerepe, csupán a mindennapi érintkezésben vesz részt és érzelmi, indulati funkcióval bír. Termelésszervező feladat betöltéséről már szó sem lehet. A bulejnerc nyelvjárás kommunikatív hordereje és társadalmi presztízse elenyésző. Ma ezt a nyelvjárást 160 idős ember beszéli. Egymástól való viszonylagos elszigeteltségük nyelvi differenciálódáshoz vezet. A mű elemzi a korábbi, különösen a hanzó állomány tekintetében távolról sem egységes nézeteket, vitába száll azokkal. Megalapozatlannak tartja például P. Trost a „Dobsinai nyelvjárás vokalizmusáról" szóló tanulmányában (Zum Vokalizmus der Dobschauer Mundart. - Germanistica pragensia IV. 1966. 31) közölt megállapítását, miszerint az e hangzó teljes egészében és kizárólagosan a régi ei diftongust helyettesíti. Valójában Dobsinán a középfelnémet ei helyett leginkább ea-t ejtenek, más esetekben ei-t. Az ei/e váltás (klein-klenr-dr klensta) a magánhangzócsere egyik speciális esete.