A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Slovensky národopis - 1985. (Bődi Erzsébet)

SZLOVÁKIAI TÉKA SLOVENSKY NÁRODOPIS - 1985. A Szlovák Tudományos Akadémia folyóirata. Bratislawa, Rocnik 33. Nr. 1-4. 816. p. A magyar olvasók az 1985-ben megjelent Slovensky národopis füzeteit ismételten nagy figyelemmel lapozgathatják. Tartalmuk érdekes és változatos. Tanulmányai értékes adatokat, hasznos szempontokat tárnak elénk. Formájában a folyóirat a régi, de ezúttal nem 4 különálló kötetből áll, hanem háromból. A 2. és a 3. füzet összevontan jelent meg. Mindjárt az első számnál elidőzhetnek mindazok a szakemberek, kik a városok, ezen belül is a nagyvárosok néprajzkutatásával foglalkoznak, vagy a jövőben ilyen célú törekvéseket tűznek ki feladatul. Tőlük függetlenül mindnyájan fokozott érdeklődéssel tanulmányozhatjuk az itt felsorakoztatott írásokat, hiszen Pozsony történetéről, kultúrájáról, népi műveltségéről van szó. A kötet Pozsony felszabadulásának 40. évfordulójára készült. Pozsony mint Szlovákia fővárosa ipari, közlekedési és kulturális központ. Múltja a magyar történelemtől elválaszthatatlan. 1526 után Magyarország fővárosa, a kormány és az országgyűlés székhelye 1848-ig. A középkorban szabad királyi város. Határában már ekkor fejlett a szőlőművelés. A vegyes etnikumú város településtörténetét, különböző népek, magyarok, németek, szlovákok, frankok, sziléziaiak, horvátok, csehek, morvák betelepülését Frantisek Kalesny a városi múzeum történésze követi nyomon (732. 1.). Az archivális adatok mellett földrajzi neveket is megszólaltat rekonstrukciójában. Kár, hogy a szlovák, német és horvát nevek sorában, vagy azokon kívül alig olvashatunk magyar helyneveket és azok bizonyító tanulságairól. Pedig az alábbi tanulmányokban már közzé tett statisztikai adatok nagyszámú magyar lakossága a város és környékénnek elnevezéseiben is bizonyára jelentős szerepet játszott. Sofia Kovacevicová mint néprajzkutató elemzi a város etnikai összetételét, a szlovák, a német, a magyar nép együttélését, a horvát telepesek, a csehek, a morvák és a zsidók megjelenését, azok városalakító, -formáló erejét (33-87. 1.). Pozsonyban és környékén a különböző korok településpolitikájának következtében mintegy 50 önálló elnevezésű, műveltségben eltérő régió jött létre. Ennek a soknemzetiségű, urbanizált lakosságnak a hagyományhoz ragaszkodó ereje természetesen meggyengült napjainkra. Viera Feglová és Peter Salner szociológiai jellegű kérdőívükkel arra keresték a választ, hogy a családi, a kalendáris és a társadalmi ünnepek megtartásában a legjellemzőbb motívumok jelenleg milyen szerepet foglalnak el, a változások milyen tendenciát mutatnak (88-115. 1.). A megkérdezett 230 család válaszaiból megtudjuk pl., hogy a vendéglátóipar szolgáltatásaira támaszkodnak a családi ünnepek, ma már csak elvétve fordul elő pénzért menyasszonytánc, az esküvői lakoma egyik érdekessége a dísztáviratok hangos felolvasása stb. Két tanulmány is foglalkozik a pozsonyi naiv és amatőr művészettel ( 116-135. 1.). Színes táblákon mutatják be a legérdekesebb és legjellemzőbb festményeket. Ján Podolák a város agglomerációs körzetének demográfiai alakulását és néprajzi sajátosságait elemzi (135-150. I.). Ján Michálek szintén Pozsony egyik körzetének prózai hagyományaiból közöl néhány legendát és humoros hangulatú elbeszélést ( 195-205. I.). Viera l«)7