A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Megnyitóbeszédek Kunt Ernő: A múlandóság szobrai című fényképkiállításán: Janó Ákos (Sárospataki Képtár, 1985. október). Ujváry Zoltán (KLTE Könyvtára, Debrecen, 1985. december).

jedő feldolgozás, amely a fejfák és egyéb sírjelek formai és díszítményi rendszerén túlmenően, a temetők világának teljességére, valamennyi emberi, társadalmi és néprajzi jelenségére kiterjedt volna - mutat rá a magyar temetők egyik kutatója, Balassa Iván. Azt is tapasztalhattuk, hogy a kutatás legtöbbször nem tudott továbblépni a sírjelek egy csoportjánál, nevezetesen a református temetőkben található fej fáktól, kopjafáktól. Ez azt jelentette, hogy a kutatás a temetők döntő többségét, hozzávetőlegesen 80%-át kizárta a vizsgálódás sorából - írja idézett szerzőnk. Ezeknek a hiányoknak a pótlására, s a temetők világának teljesebb feltárására vállalkozott Kunt Ernő, amikor az eddigi kutatási tematikát mesze meghaladóan, új szempontok szerinti megközelítéssel, a temetők egyetemes vizsgálatát, történeti, kultúrhistóriai, társadalom-lélektani felderítését, s egyben az eddigi ismereteink kibővítését, újrraértékelését vette tudományos programjába. S hogy feladatát sikerrel teljesítette, mutatja a közelmúltban megjelent könyve a temetők művészetéről, s az az előadás, amit éppen e kiállítás épületének falai között tartott a sárospataki közönségnek. A magyar falvak temetői, az azokban talált sírjelek hagyományos formáinak felkutatása mellett a magyar parasztság halottkultusza, az élethalál mezsgyéjén megmutatkozó emberi magatartás, érzelemvilág teljességre törekvő feltárása jellemzi munkásságát. A széles körű és az egész magyar nyelvterületet átfogó adatfeltárás a szerző könyvében figyelembe veszi az előzményeket, a történeti fejlődés, változások menetét, a hiedelemvilággal, túlvilági képzetekkel való kapcsolódásokat is. Mindezeket szükségesnek tartottam elmondani abból a célból, hogy a kiállítás látogatói érzékelni tudják nemcsak a kiállított művek témáinak a népi társadalomban gyökerező, de a tudományos kutatómunkában is meglevő hátterét, a művek létrejöttének azt a keretét, amelyben a szaktudós kutatásának tárgyát a tudományos érvek, bizonyítékok, kapcsolatrendszerek meggyőző ereje mellett érzelmi oldalról is megismerhetően dokumentálja és eredményeit érzelmileg is elfogadhatóvá tudja tenni. Kutatásainak - hogy úgy mondjam - mellékterméke ez a kiállítás, amely azonban a megkezdett úton haladva akár életmű is lehet, a művészet eszközeivel is munkáló kutató egyik arca, amely a tudományos eredményekhez méltó művészi értékeket továbbít számunkra. Köszönjük a szaktudósnak és a fotóművészet mesterének ezt a gazdag élményanyagot tükröző, s érzelmi mélységekkel művészi fokon megörökített világot, amit új életre keltett számunkra. JANÓ ÁKOS * * * Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtára, Debrecen, 1985. december Kedves Közönség! A szokatlanság döbbenetével hat az emberre ez a kiállítás, amikor belépünk ide a múlandóság szobrai közé, a fejfák és keresztek világába, amely áhítatos megilletődést vált ki belőlünk és amíg nézzük e képeket, egy pillanatra sem tudunk megválni az elmúlás gondolatától. Úgy érzem, ennek az alkalomnak az ünnepélyességét nemcsak a kiállító elképzelésének a megvalósulása nyújtja, hanem bizonyos áhitat, belső feszültség is, amely mindannyiunkat megejt, amikor a halál, a temetés szomorú végső kellékeit látjuk. Az élet utolsó állomása, a halál - amint erre az etnológusok rámutatnak -, az emberiség történetében mindvégig a figyelem középpontjában állott. A halál és a temetés körül kialakult hiedelemrendszer, a halál utáni feltételezett élet minden vallásnak alapvető elemét képezte.