A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

RÉGÉSZETI TANÁCSKOZÁS MISKOLCON - Lovász Emese: A tiszakarádi germán temetőről

7 nő és 6 gyermek nyugodott a temetőben. A fennmaradó 13 bizonytalan sír meghatározása előtt is feltűnő a férfiak többsége és a kevés gyermeksír.

6 A temetőtérkép tanúsága szerint legkorábbinak a temető ÉK-i része tűnik, és K-Ny irányú sírsorokat vélünk felfedezni. A tiszakarádi temető sem kerülte el a korszakra jellemző sorsát: sírjait kirabolták. A rablók itt is tudták, hol kell ásniuk: a fejre, mellre, derékra ástak rá, a lábfejek előtt elhelyezett agyagedényt még a feldúlt sírokban is megtaláltuk. Egyáltalán nem nyúltak a melléklet nélküli sírokhoz, 3 gyermeksírhoz és néhány sírhoz a temető korai területén. „A gazdagság lehetett szülő oka a határtalan sírrablásnak" - írta Kovács István a mezőbándi temető kapcsán.

7 Nem tudjuk, hogy a tiszakarádi temetőből mit vittek el a sírrablók. Itt is megmaradtak „. . . a soha el nem rabolt olcsó edények, a sírban gyorsan tönkremenő vasak, és esetleg bronz vagy rosszezüst fibulák."

8 A megmaradt leletek arra utalnak, hogy egy kis létszámú fegyveres közösség (lándzsával, pajzzsal eltemetett férfiak, ékszeres nők) temetőjére bukkantunk. Munkaeszköz a sírokban (pl. a párhuzamként említhető temetőkben oly gyakori famegmunkáló eszköz, kézivonó stb.) néhány orsógombtól eltekintve nem fordult elő. A temető használói szívósan ragaszkodtak temetkezési rítusukhoz. Az említett D-É irányítástól csak kissé tértek el EK-DNy irányban. Fontos tényező az edénymellékletek szerepe. Minden esetben csak egy edényt tettek a halott mellé, és minden esetben a lábfejek elé. Korongolt, jól iszapolt anyagú darabok ezek, a szürke szín különböző árnyalataiban. Kisméretűek, gömbölyű formájúak. A néhány kézzel formált darab is korongolt formákat próbál utánozni. Két edényt a törés, illetve az égetésnél keletkezett repedések mentén páros lyukakkal átfúrtak, és valamilyen romlandó anyaggal (zsineg, bőr) összeerősítettek. A szokás nem ismeretlen, az Alföld császárkori telepein nagy számban kerültek elő ilyen darabok.

9 A törött, függőleges kannelírozással díszített edény már igen kopott volt sírba kerülésekor. A ragaszkodás, a tárgyhoz fűződő emlék, kegyelet lehetett oka sírba tételének. A temető legkorábbinak tűnő részéről, egy rabolatlan sírból került elő még egy hasonló darab. Ez a díszítési mód „A IV. században fellépve gyakori a csernyahovi típusú, s a vele rokon magyar alföldi keramikán."

10 Az edény mellékelésének rítusa kapcsán jegyezzük meg, hogy bár leletanyagunk legközelebbi párhuzamait az ún. csernyahovi típusú temetőkben találjuk meg, e tekintetben párhuzamként csak a mezőbándi temetőt említhetjük, ahol ezt írta az ásató: „Amelyik sírban egyáltalán találtunk edényt, ott rendesen csak egy volt."

11 Temetőnk legjelentősebb leletei közé tartozik két vas pajzsdudor, a hozzá tartozó pajzsfogókkal együtt. Sajnos, mindkettő teljesen feldúlt sír mellékleteként került elő, a temető D-i részén. A 35. sírban találtuk azt a kannelírozással díszített, kúp alakú pajzsdudort, melynek csaknem pontos mását, az újhartyánit Bona István 1961-ben „. . . a Közép-Duna-medence régészeti emlékanyagában társtalannak tűnő"-ként említett.

12 Pajzsdudorunk kúpját 16 hornyolat díszíti, szemben az újhartyáni 21 hornyolatával. Méreteiben kissé nagyobb: M. : 12,5 cm, Á. : 18 cm. A fölerősítés módja megegyezik, egymással szemben elhelyezett 2-2 szöggel erősítették a fapajzshoz. Hozzározsdásodva előkerült a jellegzetes keleti germán pajzsfogó is.

13 A sír közvetlen közelében szórványként találtunk egy lándzsát, ez is a sírhoz tartozhatott (1. kép). A másik pajzsdudor a 49. sír teljes hosszában szétszórt vázrészek közül került elő, kissé távolabb tőle a nagyméretű pajzsfogó, valamint egy igen nagy méretű lándzsa. Ez a második pajzsdudor is kúp alakú, de díszítetlen. Feltűnően keskeny a pereme. Több férfisírban találtunk még lándzsát: néhány esetben az alaktalanná rozsdásodott vasak alapján arra következtettünk, hogy egyszerű, umbo nélküli fapajzsokat is használtak, melyeknek esetleg csak a fogója készült vasból.