A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

RÉGÉSZETI TANÁCSKOZÁS MISKOLCON - Lovász Emese: A tiszakarádi germán temetőről

A női sírok leggyakoribb mel­léklete a gyöngy volt. Változatos színű és formájú üveggyöngyök mel­lett gyakori a hasábos, csiszolt karneol, berakásos pasztagyöngyök, néhány szem borostyán. A gyöngyök gondos kibontása után több esetben rekonstruálhattuk a díszes női visele­tet. A 4. számú sírban nyugvó 3-4­éves lányka ruháját elöl két sorban színes üveg- és karneolgyöngyökkel varrták ki, ez a szegély folytatódott a ruha alján is. Mindkét válla alatt l-l nagyméretű, gerezdes üveggyöngy volt. A 20. sírban eltemetett felnőtt nő a két bokája körül viselt füzért 1. kép. Pajzsdudor és lándzsa (35. sír) to j ás nagysá g U kalcedonokból, kar­neol, hegyikristály és borostyán gyöngyökből. Az eltérő furatméretek miatt ezek is fel­varrt díszek kellett legyenek. Ugyanebben a sírban figyeltük meg a gyöngyökkel díszí­tett, lecsüngő övet, melyet derékon egy bronzkarikába fűzve rögzítettek. 14 A ruházat díszei, illetve funkcionális darabjai voltak a fibulák. Ezeket, amennyi­ben a helyükön maradtak a sírrablás után, általában a jobb oldalon, szorosan a nyak alatt találtuk meg. A férfiaknál nagyméretű, aláhajtott lábú vasfibulák kapcsolták össze a ruhadarabot. Néhány erősen elrozsdált példány alakja már nem ismerhető fel. A 23. számú női sírban, melyet ugyan megbolygattak, elkerülte a rablók figyelmét egy finom művű, aranylemezzel díszített ezüst fibula. Egytagú, lemezes testű, négyteker­cses, felső íjalású, aláhajtott lábú darab. Szórványként került elő, K. Gy. „ásatási terü­letén" egy poncolt díszű, tűje vesztett bronzfibula és egy, a temető leletanyagában je­lentős helyen álló, félkorongos fejű lemezes ezüstfibula. A fibula lekerekített sarkú, rombusz alakú lába vége törött. Hossza így 7,5 cm, fél­kör alakú fejlapjának Sz.: 4 cm, M.: 2,3 cm. A fej közepén levő gomb H.: 0,5 cm. A fej­lap szélén egy 0,5 cm széles pánt fut körbe, ezen jobbról-balról 3-3 lyuk látható. A leme­zes testű fibulát egy darabból kalapálták, íves hátú kengyelén egy középborda díszíti mindössze. Tútartóját alul ráforrasztották a rombusz alakú lábra. A fejlap alsó részének egyenes széle fölé egy kis hurkot, kampót forrasztottak, ezen megy át egy ezüst félhen­ger, a fejlap két széléig. Benne vasrozsda nyomai látszanak. Maga a tű alsó íveléssel bal­ról egyszer, jobbról kétszer csavarodik rá a félhengerre, hasonlóan a fentebb említett aranylemezes ezüstfibula tűmegoldásához. Fibulánk párhuzamai közül megemlítenénk a marosszentannai temető ezüst- és bronzfibuláit, 15 a tekerőpataki kincs ezüstfibulá­ját, 16 Bratei, 17 Tírgsor, 18 Piatra Frecátei 19 temetőinek hasonló darabjait. A viselet tartozékai voltak még az övcsatok. Vas és bronz változatait találtuk a sí­rokban, a csatkarika minden esetben kerek vagy ovális volt, ráhajló pecekkel. Az övnek szemmel láthatóan csak ruharögzítő szerepe volt, véretekkel nem díszítették. Egy ezüstszegecses, kerek szíjbefogóval ellátott kis bronzcsat valószínűleg tarsoly tartozéka lehetett. Mását a marosszentannai temető 36. sírjából ismerjük. 20 A tarsoly­ban csiholóvas, két kovakő, egy római ezüstpénz, egy ún. púpos hátú csontfésű, és néhány kideríthetetlen rendeltetésű apró vasdarab volt. A púpos hátú fésű párhuzamai széles körből ismertek. Hasonló darabok kerültek elő Tirgu Mure§, 21 Bratei 22 stb. teme­tőiben. Az említett, díszítetlen csontfésű az egyetlen darab a temetőből (2. kép). Ugyancsak a marosszentannai temetőben került elő annak a kis, négyzet alakú, hurkos fülű ezüstmedalionnak a párhuzama, melyet a 14. számú, részben feldúlt sírban

Next

/
Thumbnails
Contents