A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Villangó István: Megnyitó a Tokaji Múzeum új állandó kiállításán

Megnyitó a Tokaji Múzeum új állandó kiállításán Kevés olyan település van a világon, amely valamely nemzeti himnuszban nevén neveztetne. S talán nincs is több olyan, mint Tokaj, amelynek hírét egyaránt visszhangoznák immár évtizedek óta a világ minden táján a kultúrhistóriai tanulmányok, az útikönyvek, a gazdaságtörténeti feljegyzések és a medicina ajánlásai, vagy éppen a bordalok ritmusai. Kölcsey mellett Petőfi, Vörösmarty, Csokonai, Tompa, Bajza, Krúdy és a többi jelesei a magyar irodalomnak, mind-mind megénekelték Tokajt, s „drága nedvét", „felséges borát", amely „vért és lelket pezsgő kedvre forral", amely „tárogató hangjait ébreszti fel a lelkek mélyén". A külföldiek közül is nehéz lenne felsorolni mindazokat az írókat, művészeket, pápákat és uralkodókat, akik megemlékeztek a tokaji borról. A több mint 900 éves Tokaj nagyközség - egykori mezőváros - ma új múzeumot, rangjához és múltjához méltó intézményt avat. Az új intézmény - stílusosan - régi. Ez a helyreállított, eredeti szépségében pompázó kereskedőház jelképe is lehet a hajdani városgazdaságnak, etnikai sokszínűségének, a polgárok szorgalmának és jó ízlésének. De jelképe annak is, hogy a nagyközség mai lakói büszkék múltjukra, szorgos munkájuk eredményeire, becsülik a történelem, a művészet, az építészet hagyatékait és áldozatokra is képesek, amikor megőrzésükről, megóvásukról van szó. Az áldozatvállalás és gondoskodás eredményeként újult meg e ház, példát adván arra, hogy az ún. nehéz gazdasági körülmények között sem hagyhatjuk pusztulni értékeinket. A történelmi hagyományok ápolása, kulturális értékeink megóvása szerves része művelődéspolitikai programunknak. Elismerés illeti ezért azokat, akik a jelen gazdasági és politikai feladatainak teljesítése közepette sem feledkeznek meg a múltról, azokról a gyökerekről, amelyek táplálói a jövőnek, formálói a történelmi tudatnak és serkentői a nemzeti közmegegyezésnek. Tisztelet a megye, a nagyközség lakosainak és vezetőinek, akiknek kezdeményezésére, sürgetésére az Országos Műemléki Felügyelőség tervezői, restaurátorai, építőmunkásai feltárták e régi épület rejtett szépségeit, láthatóvá tették az elfedett falfestményeket, épületszerkezeteket, visszaállították egykori formáját és alkalmassá tették a múzeumi funkció ellátására. A történészek és muzeológusok, a lelkes lokálpatrióták évtizedeken át kutatták és gyűjtötték a történelem helyi dokumentumait, a szőlőművelés, a borászat és kereskedelem tárgyi emlékeit. Mert a halban, vadban gazdag hegyekkel és mocsarakkal jól védett Tokaj s Hegyalja már a történelem előtti időkben lakott terület volt. Tanúsítják ezt a gazdag régészeti leletanyagok. A honfoglaló magyarok és az Árpád-kori fejedelmek is nagyra értékelték ezt a vidéket, s legkiválóbb harcosoknak, törzsfőknek juttatták. Nevüket ma is számos falu viseli a környéken. E vidék népének élete évszázadok Óta eggyé forrott az itt termelt bor sorsával, s a helytörténet itt egybeesik a tokaji bor históriájával. A természeti adottságok, a mikroklíma, a pincék labirintusai, á szőlőfajták tulajdonságai, a művelés praktikus eszközei, az aszúsítás tudománya, a kereskedő lelemé-