A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Goda Gertrúd: Beszélgetés Tenkács Tibor festőművésszel

mint előbb a miskolci művészteleppel, hogy nem mentem el. Mondván: Tokaj szebb, majd ráérek elmenni később. A sors aztán ezt a lehetőséget elzárta. Nagybánya azért érdekes számomra, mert egyrészt Benkhardt Ágost a második nagybányai nemzedékhez tartozott, azonkívül hát a múzeumi tapasztalatok alapján Ferenczy Károly olyan magasan emelkedett ki a többi közül az életművével és az a természetszeretetével, ami bennem rokon visszhangokat keltett engem elkötelezett a nagybányai hagyományok mellett. Igaz, hatottak rám az alföldiek is: Koszta József, Nagy István, sőt Egry József is - így fokozódott fel bennem a festői kedv itt, Tokajban. Elsősorban vízfestményeket és pasztelleket csináltam. Az őszi délutánok rövidek voltak már a vasárnapokon viszont esetleges az idő, de én már az első év kará5. kép. Téli önarckép 1950, olaj csonyán megrendeztem első kiállításomat itt Tokajban. Ez 1941 decemberében volt. Mennyire sorsdöntő volt ez számomra! Önmagam számára is, hogy képes vagyok egy kiállítást csinálni, azonkívül ez sikert is hozott; vett egy tanítónő három akvarellt! S akkor megint az intuíciómra hallgattam, megismerkedtem ezzel a tanítónővel, s később ő lett életem párja, 1944-ben. Mielőtt a Népművelési Intézet központi művésztelepet indított volna Tokajban, Tenkács Tibor már rendszeresen szervezett kiállításokat azoknak a művészeknek, akik az általa létrehozott „Magánművésztelepen" dolgoztak. Melyik évben szervezte meg először a művésztelepet? Kikkel dolgozott itt együtt, hogyan fogadta Tokaj lakossága, vezetése a kezdeményezést? A háborút ott, Pesten vészeltük át, de nem szakadtunk el Tokajtól. Ekkor születtek gyermekeink, s ebben az időben a családot festettem. Elsősorban: feleségemet, gyermekeimet, a szülőket - pasztellal. Feleségemmel közös erővel műtermet alakítottunk ki Tokajban. Idáig ez hiány volt. Örömömet hamar megosztottam másokkal, meghívtunk nyárra jó pár barátunkat; Breznayt, Iván Szilárdot, Vidéky Brigittát, Győri Eleket, Szabó Vladimírt, Juris Ibolyát, Rozs Jánost - ezektől csak azt kértük viszonzásul, hiszen mi adtunk szállást és kosztot is nekik teljesen ingyen, hogy egy-egy képükkel járuljanak hozzá, hogy télen itt, Tokajban kiállításokat rendezzünk. Ugyanakkor megalakítottam a helyi kört, ami húsz évig működött. Ennek az volt a következménye, hogy egyszer csak megjelent itt a Népművelési Intézet képviselőjeként Fischer Ernő és az addigi „maszek" művésztelep így átalakult közéleti művészteleppé, mert hiszen azóta is 31 éve Tokaj az amatőr művészeti élet központja. Egy aláírása alatt láttam: rajztanár, festőművész. Hogyan tudta e két, teljes embert igénylő hivatást évtizedekig együtt folytatni? A végig járt útjával példát ad azoknak, akik pedagógus-művészként dolgoznak. E vállalásának fokmérője lehet elismeréseinek sora; Szocialista Kultúráért, a Munka Érdemrend ezüst fokozata, Kiváló Népművelő. Tokaj legismertebb embere. Sokat tett és tesz a településért, szervez és összefog, figyelmet orientál és tehetséget fedez fel. Több generációt nevelt nem csupán a vizuális kultúrára, hanem