A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Goda Gertrúd: Beszélgetés Tenkács Tibor festőművésszel

megszerettem a vízfestést.(Tehát a grafika és a vízfestés voltak azok a technikák, amelyeket főiskolai koromban műveltem. Baransky Ede László nagyon jó képességű ember volt, hiszen Londonban nyert aranyérmet, az akvarelljeivel. ö nemcsak akvarellre tanított, hanem a rajztanítás módszerének professzora is volt. Emlékezetesek maradnak a tihanyi akvarelltáborok. Ezek évente szeptemberben voltak egy hétig. Grafikát a műhelyben, a természetben látott élmények alapján, az akvarellt rendszerint pedig kinn a természet után készítettem. Miután én nagyon szerettem kinn barangolni, mindkettőt magától érthetően tudtam művelni - tanáraim megelégedésére, mert 1936-ban a főiskola jubileumi kiállításán én kaptam a kultuszminisztérium grafikai díját, színes linómetszeteimre. Az akvarelljeimnek ilyen sikerei nem voltak, de majdnem mindegyike ott maradt a főiskolán. Ezeket évente a tihanyi akvarelltáborban csináltuk. Ebből a korszakból megemlíteném színes linómetszeteim közül: „Öregek a napon", és az „Este" címűt, valamint az egyszínűek közül a „Március"-t. Nos, Varga Nándor Lajos igazi mesteri és tanári működése révén ezekből egy-kettő bekerült a Szépművészeti Múzeumba és a bécsi Albertinába is, amiről a katalógus is meggyőzött. Varga Nándor Lajos, egyszerű, közvetlen, de lényegre ható viselkedésével engem átsegített nehézségeimen. Linóleumokat metszettem, mégpedig fekete-fehéret, de hamarosan áttértem a színes linómetszésre, mert úgy látszik, valami festői véna azért mégis buzogott bennem. Tanult a nagy pedagógus-festőművésztől is, Szőnyi Istvántól, 1932-ben. Milyen volt az általa vezetett előkészítő iskola? Erről a művészeti nevelési formáról ma már csak életrajzokban olvashatunk. Mondja, hogyan segítette tanítványait a szigorú, következetességéről ismert Szőnyi, milyen korrektúrájára emlékszik legszívesebben? Arcot, illetve portrét kellett rajzolnunk és aktot. Festeni nem festettünk ezalatt az előkészítő alatt - esetleg úgy, magánszorgalomból. Nos, Szőnyi nagyon - már említettem - nagyon emberséges, megértő valaki volt. Egyáltalán nem volt fölényes, nem volt olyan, hogy leszidja a szerencsétlen növendéket és elvegye a kedvét a továbbiaktól. Emlékszem egy olyan korrektúrára, amikor végképp nem sikerült a rajz és azt hittem, hogy iszonyú dorongolás lesz a vége, akkor szépen megmutatta - „Tudja, az ilyen elrontott rajzból is lehet még jót csinálni" - és éles, grafikus vonalakkal abból a szénmaszatból egy remek munkát csinált. Ritkán nyúlt bele, de itt akkor helyesen tette és láttam, tényleg nincs elveszett ügy. Szőnyi Istvánnak a Baross utcán volt akkor Budapesten műterme. Tavasztól őszig Zebegényben dolgozott, de így nyáron hetente kétszer bejött Zebegényből és akkor délelőtt foglalkozott az előkészítősökkel. Voltak húszan, harmincan, mindig egy osztályra való. Mikor én érdeklődtem, hol lehetne tanulni, nekem Szőnyi iskoláját ajánlották. Mert volt Vaszary-iskola, de az más volt, ez előkészítő iskola volt, azok magániskolák voltak. Ott már művészeket neveltek. Szőnyi viszont vállalta ezt, s végül neki remek tapasztalatai voltak már mint főiskolai tanárnak, amikor oda került. Ezek között voltak tehetséges emberek, akik végül kiugrottak, Juhász Berger Pál, Berda Ernő - hirtelen nem is tudom mondani -, ezek szegények elpusztultak a háború alatt. Csak áldani tudom szegény Szőnyi emlékét, mert én második, harmadik hónapban belebonyolódtam tandíjfizetési nehézségekbe, s azt mondta: „Csak hagyja fiam, majd kifizetik azt mások" - szóval a jómódúak. Mit biztosított a főiskola a tanársegédeknek? Milyen egzisztenciális tekintélyt jelentett végzősként bennmaradni Varga Nándor Lajos mellett? A tanársegédi megbízások egy évig szóltak. Ez azt jelentette, az illető kapott egy évig lehetőséget a további munkára; tehát műtermet, festéket. Voltak, akiknek ezt évről évre megújították, így voltak heted-, nyolcadéves növendékek, mint Szabó Vladimir, Szalay Lajos, Bartha László - amíg meg nem kapták a külföldi ösztöndíjat. Szóval