A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Goda Gertrúd: Beszélgetés Tenkács Tibor festőművésszel

2. kép. Tokaj, pasztell ilyen módon segített a főiskola. A mi megbízásunk egy-egy évre szólt és ez azt jelentette, hogy az alsóbb évfolyamokat egy kicsit segítettük, a modell után jártunk stb. 1921-1952 között a Képzőművészeti Főiskola művésztelepe működött Miskolcon, a Csabai kapuban. Akkor növendékként a művész is dolgozott ott? Milyen hangulatú volt e nyári telep? Ez volt első találkozása Észak-Magyarországgal és az itt élő emberekkel? Nem jártam, azért nem, mert nagyon szegény voltam, nem tudtam előteremteni a költségeket. Azért nem voltam egyedül, a cserkészettel való kapcsolatom a tanári oklevelem elnyeréséig megvolt, velük jártam táborba a Balaton mellé, ott dolgoztam vagy pedig a kirándulásokon. Utólag sajnálom, hogy ez kimaradt az életemből, nagyon érdekes lett volna, hogy én, aki Tokajba kerültem és itt leéltem negyvenegynéhány életévet, hogy milyen miskolci hagyományaim lettek volna. Bár Tokaj látképét már évszázadokkal ezelőtt is megörökítették, de arról nincs tudomásunk, hogy a város tartósan idekötött volna festőművészt. Ma, mikor nyaranta pezsgő művészeti élet van Tokajban, tudjuk mindez Tenkács Tibor szervezőmunkájának eredménye. 1941-ben költözött a Hegyaljára. Mik voltak azok a tényezők, amik segítették döntésében, hogy a fővárosi tanársegédi állást otthagyja? Hogyan tudta megteremteni maga számára azt a szellemi légkört itt, a Tisza partján, ami az alkotó munkának elengedhetetlen feltétele? Én a szerencse fiának tartom magam, életem sorsdöntő pillanataiban mindig valami belső intuíció alapján döntöttem. így kerültem Tokajba, így kerültem el a háború viszontagságait, így jártam a házasságommal.. ., a barátok kiválasztásával. Hogy kerültem Tokajba? Karácsonyra megajándékoztak, magántanítványomék engem öt üveg