A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Faggyas István: A búzaszalma felhasználása a keleméri juhtartásban

Az árpa, rozs vagy a zab szalmája főként a régi falusi házak rakott vagy hányott tetőfedő anyagaként voltak értékesek, de kevésbé mint alom, vagy takarmányszalma. Rozs- és zabszalmát, gyenge vízáteresztő képessége miatt csak kényszerű helyzetben tettek a jószág alá. A búzaszalmával mind a nagyobb, mind a kisebb juhtartó gazdaságok takarékosan, a jövőre is gondolva gazdálkodtak. A búzaszalmának a juhtartásban elfoglalt jelentős helyét a biztosító társaságok is ismerték. A tűzkáreseteknél, a hatósági kivizsgálásnál a juhászok sokszor keveredtek gyanúba. Erre elsősorban az adott okot, hogy a tűzesetek - a régi szakemberek ismerete szerint - főleg a Demeter-napi juhász-fogadások után fordultak elő. Ilyenkor a fogadásnál mellőzött juhászt hallgatta ki elsőként a csendőrjárőr. A juhászok vallatása mögött ott húzódott a búzaszalmának a téli juhtartásban - általuk is igen jól ismert - jelentősége. A keleméri földeken a nagy szalmájú búzafajtákat termesztettéi a gazdaságok. A szalma értékes tömegét emelték még azzal is, hogy az aratókkal rövid tarlóra vágatták a búzatáblákat, így az aljnövények is a szalmába kerültek. A téli takarmányozás időszakában kiegészítő abrakként kapták a juhok - a búzatáblák gyomnövényeként jól ismert - kalóriadús konkolyt, amit a gazdaságok olcsón szerezhettek be a malmokból, vagy triőr (konkolyozó) segítségével, vetőmagtisztításnál saját búzakészletükből szelektálhatták ki. Szükségképpen, abrakként feletették a cséplésnél kikerült III. osztályú búzát vagy ocsút is. Ha összevetjük a hagyományos téli juhtartást a mai, vetett takarmánnyal való átteleltetéssel, feltűnik az alj- és gyomnövényekkel együtt élő búza szalmájának, mint olcsó élelmezési faktornak a téli takarmányozásból való kiesése. A szántóföldi termelés gépesítésével, a vegyszerek alkalmazásával a búzatáblákon is lezajlott a növénytársulások leépülése, melyek még a két világháború között a vetésforgós növénytermesztés bázisai voltak. Ennek a célratörő kiválasztásnak estek áldozatul mindazok a gyomnövények, melyeknek oly nagy szerepe volt az olcsó, gazdaságos, hagyományos téli takarmányozásban. FAGGYAS ISTVÁN