A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Goda Gertrúd: Beszélgetés Tenkács Tibor festőművésszel

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS Beszélgetés Tenkács Tibor festőművésszel A természet két, önmagában is elégséges festői témát nyújtó, lenyűgöző megnyilvánulása: a tokaji Kopasz-hegy fiatalos hetykeségével és a folyamatosságot hirdető, már a Bodrogot is magába ölelő Tisza veszi közre azt az utcát, ahol otthonát és a művészi munka nélkülözhetetlen mikrovilágát megteremtette Tenkács Tibor festőművész. Mielőtt arról kérdezném, hogyan került 1941-ben Tokajba-a Képzőművészeti Főiskolát elvégezve - meséljen az azt émegelőző évekről és arról, hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy művészeti tanulmányokat folytasson? Budapesten születtem, de ennek ellenére mindig vonzódtam a természethez. Ebben talán vadász elődeim és művész apám is közrejátszott, talán a kettő összeolvadt bennem. (Részint mint ifjú, a cserkészmozgalom, mely engem a természet és az egyszerű emberek megszeretésére, azonkívül a munkára neveltek.) Rajzolni már a gimnáziumban is szívesen rajzoltam, de az igazi indítást a nyolcadik osztályban egy fiatal tanártól kaptam, akik akkor végezte el a főiskolát - Kerekes György. Előkészítő-tanfolyamra a Zebegényből ismert Szőnyi István szabadiskolába jártam - 1932-ben. Szőnyi, mint ember is igen nagy hatást tett rám, úgyhogy talán innen is származik az a nehéz viszony, ami közöttem és Benkhard Ágost között volt a főiskola első három évében. Amikor én megfeneklettem, egyszerűen nem ment a festés és hirtelen ötlettel. Varga Nándor Lajos grafikai osztályára jelentkeztem. Itt azután megtaláltam az egyenes utat, ami önmagamban való hitet is visszaadta nekem. Baransky Ede László akvarellóráin nagyon /. kép. Önarckép 1967, gouache (A felvételeket Kulcsár Géza készítette)