A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

RÉGÉSZETI TANÁCSKOZÁS MISKOLCON - Patay Pál: Beszámoló a tiszalúc-sarkadi rézkori telep ásatásáról

A házakból csak a falakat erősítő, azok vázát alkotó, egymástól mintegy 1 m távolságban állt oszlopoknak az altalajba mélyedő nyoma található meg. Az eddig feltárt területre 27 háznak az alapja esett, teljes egészében, vagy csak részlegesen. Ezek azonos jellegűek, sőt a méreteik is nagyjából azonosak, megközelítőleg 11x6 m nagyságúak. A hosszú falukat tehát - kevés kivétellel - 12-12 oszlop erősítette, a keskeny falukat pedig 7-7 (a sarokoszlopokat mindkét esetben beleszámítva). Belső terüket ugyancsak 7 oszlop nyoma által jelzett válaszfal egy nagyobb, nyugati és egy kisebb, keleti helyiségre osztotta. Ajtóra valló, nagyobb térközt az oszlopnyomok között sehol sem figyelhettünk meg. A házak falát az oszlopok között agyagból húzhatták fel, amit a közvetlen közelükben ásott gödrökből termeltek ki. E falak vesszőfonat nélkül készülhettek (vagyis nem voltak paticsfalak), ugyanis a viszonylag kis mennyiségben található átégett sárdarabokon nem figyelhető meg vessző, vagy nád lenyomata. A házakban padlónak, vagy tűzhelynek még a nyomára sem találtunk egyetlen esetben sem. Ezt csak azzal tudom magyarázni, hogy a házaknak nem is volt sározott, döngölt padlója - mint amilyent az Alföld újkőkori házaiban általában találunk-hanem azt az egykori talajfelszín fölött falpallók alkothatták. Ezen lehetett a sározott tűzhely is; utóbbinak törmelékei lehetnek az átégett sárrögök. A téglalap alaprajzukból következtetve feltehetőleg egyszerű nyeregtető fedte a házakat, aminek terhét ugyancsak a falak vázát alkotó oszlopok viselhették. Ez a Tiszalúcon megismert és ott, mondhatni sablonosán alkalmazott háztípus merőben különbözik attól, ami az újkőkor folyamán Délkelet-Európában, úgyszintén a Tiszától keletre a Kárpát-medencében általános volt.

5 Sokkal inkább emlékeztet a jellegét illetően a vonaldíszes kerámia kultúrájának széles területén elterjedt „nagyházaira", mégha a méreteiben nem is éri el azokat. Utóbbiakra jellemző ugyanis az oszlopvázas fal, ugyanakkor a sározott padló és tűzhely hiánya.

6 A 27, részben vagy egészben feltárt ház tengelye - kisebb ingadozásokkal - megközelítőleg Ny-K-i irányú volt. Legalább 4, a telep mellett húzódó ér partjával párhuzamos sorban helyezkedtek el. Mivel azonban az ér itteni szakasza közel ENy-DK-i irányú, a tengelyük nem volt az utóbbira merőleges, vagyis lépcsősen sorakoztak egymás mellett. A sorokban a házak egymástól 4-8 m távolságra álltak, a sorok között pedig 6-10 m-es térköz volt. Igazi utcáknak ez nem tekinthető. Több esetben 2-2 ház alapja metszi egymást. Az észlelt 27 ház tehát nem állt mind egyszerre, vagyis a telep viszonylag hosszabb életű volt. Más jelenségből meg a házak részleges átépítésére is következtethetünk. így pl. az 5. sz. ház Ny-i keskeny falának helyén nem egészen párhuzamos két sorban is voltak oszlophelyek, amelyek részben metszették egymást. A fent leírt háztípuson kívül azonban más építmények is álltak a telepen. Felismerhető pl. a 2. sz. ház DNy-i sarkánál egy 2x2 m méretű, D-i irányban nyitott fészerféle nyoma is, amelynek három másik oldalán a fal vázát 3-3 oszlop képezte. Ha a házakban nem is, egy gödörben csak találtunk egy tűzhelyet. 50 cm-rel magasabban volt az egyébként 170 cm mély gödör fenekénél. Sározott felszínét kétszer újították meg. A gödörnek mind az alatta, mind a felette levő rétegeiből azonos jellegű leletek jöttek elő. Hangsúlyoznom kell, nem „gödörlakás" volt itt, hiszen a tűzhelyet akkor készítették, amikor a gödör a harmadáig már megtelt hulladékkal. Egy szabad tűzhelyről van itt szó, amelyei azért telepíttek egy, már részben feltöltődött korábbi agyagkitermelő gödörbe, hogy a tüzet a szél ellen védjék. Gödrök egyébként sűrűn találhatók a telepen. Általában 100-170 cm mélyek, 2-4 m átmérőjűek, egyenetlen fenekűek. Gyakran többnek az összeolvadásából kifo-