A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Ujváry Zoltán: Cigánymaszkos alakoskodók

replője van, s ezek közül nyolc cigánymaszkos alak. A játékosok a már fentebb említett módon cigányosan öltözve jelentek meg. A szövegen kívül elsősorban a kiejtésre, a mozgásra és a szereplők megfelelő alakítására kellett ügyelni. A darabnak maghatározott volt ugyan a szövege, improvizációra azonban mindig sor került, különösen a vajda játékában. A cigányvajda-farsangolóban egy cigánycsaládot láthatunk, amelyből a fiút katonának sorozták. A legényt az anyja, a testvérei és a menyasszonya siratják. Éktelen jajgatást mímelnek. A vajda egy sonkával lép elő és örömmel közli, hogy lesz már ennivaló. A sírást nevetés, öröm és tánc váltja fel. A konfliktust az okozza, hogy megérkezik a csendőr, a cigányok réme, aki kérdőre vonja a vajdát, honnan szerezte a sonkát. Miután kiderül, hogy a kéményből lopta, a csendőr elvezeti. A feszültséget a gólyamaszkos alakoskodók jelenete töri meg, majd a cigányasszony adományt kér, azután közösen dalolnak és táncolnak.'

1 A szobai cigányjelenetek többségében rögtönzött párbeszéd alakult ki a cigánymaszkos alakoskodók és a közönség, igen gyakran a háziasszony között. A fonókban farsang idején szinte állandó maszkos alak volt a cigány ember és a cigányasszony. A cigánynak öltözött játékos gyakran egyedül jelent meg, olykor ketten-hárman mentek együtt. Jelenetük improvizáción alapul egy meghatározott témakörön belül. Minden játék egyedinek tekinthető, de mégis összeköti őket a cigány, mint típus. A cigányjelenetekre általánosan jellemző, minden mástól megkülönböztethető az, hogy éppen a megjelenítés, a beszéd és a játékvariánsok révén a cigány egy sajátos típust képvisel, olyan egyénített alakot, aki időtől, helytől és alkalomtól függetlenül mindenütt azonos figuraként jelenik meg. Olyan szereplője tehát ő a magyar népi dramatikus szokásoknak és színjátékoknak, aki éppen az általánosítás révén vált egyénivé, típussá. Ilyen alakja, hőse ő a népmeséknek, adomáknak és más folklór alkotásoknak is. A cigánymaszkos alak nemcsak a magyar dramatikus játékok kedvelt szereplője. Felbukkan szerte Európában a különböző kalendáris szokásokban és népi játékokban. Különösen bőséges példák ismeretesek a szláv néphagyományból. A cigány megjelenítésével a lengyel szokásokban és népművészetben behatóan foglalkozott Bartosz Adam. Rámutat arra, hogy különösen farsang idején öltöztek fel cigány férfinak és cigány nőnek. Rongyos, szakadt ruhát öltenek magukra, arcukat feketére festik vagy álarcot tesznek fel. Komikus figurák, nevetségesen viselkednek, cigányosan beszélnek és tréfásan utánozzák a cigányokra jellemző vonásokat. A cigányasszony az ölében rendszerint gyermekbábut tart. Mesterségeket utánoznak. Jósolnak, lóvásárt, patkolást imitálnak, kéregetnek.

9 A felvonulás menetében többnyire más maszkos alakoskodók társaságában haladnak. így pl. a galíciai lengyelek farsangi maszkos csoportjában együtt vonult a koldussal, a drótossal, a törökkel és a zsidóval.

1

" Más szokásalkalmakon is megjelenik a cigánymaszkos alak. Kedvelt szereplője a lakodalmi játékoknak. Az álmenyasszonyt gyakran cigány nőnek öltözött játékos alakítja. Cigánymaszkos alakok zárják el az utat a lakodalmas menet előtt stb. Különösen figyelemre méltó, hogy a lengyel bábos betlehemes játékban, a szopkaban cigány figurák is szerepeltek. A cigányasszonyt gyerekkel, a cigány férfit medvével vagy hegedűvel ábrázolták.

11 A bábos betlehem egyes változataiban a cigány mellett más világi személyek is színre kerültek, mint pl. asztalos, cipész, szabó, favágó, kádár, de ott találjuk a magyart és a zsidót is.

12 Az orosz vertyep komikus szereplői - paraszt, katona, pap, zsidó - között szintén ott volt a cigány.

13 A Petruska-játéknak is kedvelt szereplője. Petruska lovat vesz a cigánytól, akinek a fejét előleg helyett bottal üti.

14 Néhol (pl. a vlagyimiri gubernia falvaiban) a cigány az újévi maszkos alakok - báró, földesúr, szerzetes, kocsmáros, koldus - közé tartozott. Éppenúgy jelent meg, mint a magyar, lengyel és más népek játékaiban. Rendszerint kifordított bundába vagy szakadt ruhába öltözött. Arcát korommal kente be. A cigányasszony színes ruhát vett fel, hosszú hajat készített, kártyát tartott a kezében. A cigánypár házról házra járt, jósolt és adományt gyűjtött.

15 Az ukrán lakodalom befejezésekor cigány embernek és cigányasszonynak öltözve hasonlóan végigjárták a falut, tyúkot, tojást és