A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Ujváry Zoltán: Cigánymaszkos alakoskodók

pénzt kéregettek, amiből folytatták a szórakozást.

16 Kelet- és Dél-Bulgáriában, valamint Tráciában a nagy népszerűségnek örvendő kukeri-játék szereplőihez tartoznak a cigánymaszkos alakoskodók.

17 A farsangi menetben bádogfésűket, szakadt szitákat, törött kanalat árultak.

18 A görög Kalogheros-játékban is részt vettek cigánymaszkos alakoskodók. Ekevasat „készítettek". A játék meghatározott szakaszában a „kész ekét" átadták a falu elöljáróságának.

19 Az előzőekhez hasonló szerepben lép fel a cigány a román játékokban is. A moldvai kecskemaszkos játék egyik alakja a cigány.

2

" Az újévi és a lakodalmi maszkos alakoskodók - zsidó, patikus, öregasszony, török, orosz stb. - körében is megjelenik.

21 Néhol a medvés játékban a kovács szerepében lép fel.

22 További hasonló példák sokaságát említhetnénk más népek hagyományából is. Még egy távolabbi - észak-európai - példára utalnak. Litvániában lakodalom alkalmával a cigánynak öltözött alakoskodók különböző tréfákat csináltak. Messziről érkezett vándorokként jelentek meg. Lóvásárlási jelenetet mutattak be. Néhol mint kérők jelentkeztek, hogy az ifjú asszonyt magukhoz meghívják. Nevetséges, komikus viselkedésük, mozdulataik, beszédük a lakodalmi vendégeket felvidította.

23 A cigánymaszkos alak népszerűségét a dramatikus szokásokban és a népi színjátékokban a magyar és az európai példák egyaránt jól mutatják. A megjelenítést elsősorban a cigányok nagy területen való elterjedése magyarázza. Ez azonban önmagában még nem elegendő egy „színpadi" maszk megteremtésére. Ha a lélektani hátteret keressük és azt akarjuk megmagyarázni, hogy a cigánymaszkos alak a szokásokban, a játékokban az európai maszk-repertoárban hogyan alakult ki, milyen funkció betöltésére jött létre, akkor a válaszhoz több irányból kell közelítenünk. Köztudomású, hogy a cigányok a társadalom perifériáján éltek. Vándorló életmódjuk következtében egy-egy területen megjelentek, majd eltűntek. Ha valahol megtelepedtek, az a város vagy a falu külterületén történt. Faji különbözőségük, sajátos életmódjuk miatt a befogadó, vagy sokszor inkább csak a környezetében megtűrő „őslakosság" mint különleges alakokra tekintett rájuk, akikről vajmi keveset tudott és aminek következtében róluk gyakran romantikus, misztikus elképzelések alakultak ki. Voltaképpen csak a külsőségek ragadták meg a figyelmet. Éppen ezért váltak elsősorban genre-alakokká a folklór műfajaiban. A népi játékokban a cigány ember, a cigányság „faji" jellemzését csak formai jegyek mutatják. De az idetartozó attribútumok is néhány megnyilvánulásra korlátozódnak. A cigányok foglalkozására utaló játékokban is a formális utánzás figyelhető meg. Mindezek ellenére azonban a népi játékok cigány alakja egy sajátos típusnak tekinthető. Mégpedig nemzetközi maszk-típusnak. Mindenütt ahol előfordul, nemcsak a külsődleges jegyekben, hanem a megjelenített alak funkcionális vonatkozásaiban is megegyezik. Függetlenül azonban attól, hogy a cigánymaszkos alak milyen formai és tartalmi jegyeket hordoz, mint komikus, szórakoztató szereplővel szemben a közönség szimpátiája nyilvánul meg. Tömören azt mondhatjuk: a néphagyomány cigány alakja világjáró hősként maradt fenn a színjátékok repertoárjában. UJVÁRY ZOLTÁN JEGYZETEK 1. Magyar drámaírók, 16-18. század. (Válogatta, a jegyzeteket írta Nagy Péter.) Budapest, 1981. 667-670. Az Utószóban Nagy Péter felhívja a figyelmet a közjátékokra és a későbbi drámákban a kor valóságából eredő komikus árnyképekre, akik közé a cigányt is nyilvánvalóan besorolhatjuk. 2. Sztripszky Hiador: Protestáns iskolai dráma a XVII. századból. Irodalomtörténeti Közlemények, XXV. 1915. 328., 341-345. Miskolczi Zsigmond Cyrus-kitétele címen ismert iskoladrámájának négy közjátéka közül az első. Dömötör Tekla rámutat arra, hogy ennek az iskoladrámának a „közjátékai a magyar népies színjáték létezésének legdöntőbb bizonyítékai". Népies színjátszó hagyományaink és az iskoladráma. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Évkönyve az 1952-53. évre (szerk. Kardos Tibor). Budapest, 1957. 203., 206.