A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Ujváry Zoltán: Cigánymaszkos alakoskodók

ségre is megtaláljuk az irodalmi előzményt. A cigány úgy beszél már a kezdeti műdrámában, színművekben (és más műfajokban), ahogyan a magyar ember elképzeli, ahogy kitalálta és megalkotta ezt a „cigány-magyar nyelvjárást". Feltűnő: nyelvtanilag lényegében helyes a beszéd. Tehát nem egy magyarul nem tudó ember beszédét utánozzák. Az erős eltérés a hangzásban, a szavak kiejtésében jelentkezik, valamint a szövegbe kevert, többnyire torzított és értelmetlen cigány szavak alkalmazásában. Ez figyelhető meg már a fent említett, 1795-ben kelt vígjátékban is. „Hej suskere tsala bingaskorc, hogy a lilkcd bújjon ki a könyöködön, még most is rettegek, úgy megijesztettél. Vigyen el az ördög, hordd el a risát, sandikhezs, stophcngyules."Ezekkel a hangtani és egyéb sajátosságokkal beszél a népi játékok cigány alakja másfélszáz évvel később is. Helyszíni kutatásaink és megfigyeléseink azt mutatják, hogy az irodalom és a különböző szórakoztató írások, kalendáriumok, ponyvanyomtatványok által is terjesztett - és nyilvánvalóan ezen írásművek cigány típusa számára kialakított - nyelvezet cigánysajátosságként elfogadva a felsőbb és alsóbb körökben egyaránt általánosan elterjedt. Népi játékokból való példa: „Dösi more. Én és a nagy sötétség barungolt messire. Viletlenül bile estem igy nagy sörtös kiminybe. Igyekestem elillanni, migaz ij setit marad, de már kiső vettem iszre hogy egy sunka vilem szaladt. Ikhele, ukhele, ukhendáré . .. Egy kis szalonnát, egy kis listet, egy kis kolbást, egy kis kenyeret, egy kis pínzt tessenek adni".'' Az említett és más példák szerint az sz hangalakja 5-re (szalonna ~ salonna), azzsre (kezem ~ kezsem), az o u-ra (sonka ~ sunka) változik. Széles körben elterjedt sajátosság az í-zés (sötétség ~ sötítsíg), a szavakat követő la töltelékszó és többnyire az értelmetlen cigány szavak használata. A cigányok „magyar nyelvjárása" alakult így ki művi úton. Természetesen alapul szolgált ehhez a cigányok beszédének a magyartól valóban többnyire eltérő hangtani sajátossága. Ez figyelhető meg a zsidó beszéddel kapcsolatban is. De amint említettem, ez nem az idegen nemzetiségű emberekre jellemző nyelvezet. Nyelvtanilag ugyanis megfelelő a szöveg. De pl. a vándor drótostót idegen akcentussal hibásan beszél. Általában így szokás és a legkönnyebb érzékeltetni, hogy a megjelenített alak idegen nemzetiségű. A nyelvtanilag hibás beszéd minden idegen nemzetiségű alakra egyformán jellemző. A cigányok beszéde azonban egyedi, csak a magyar cigányok beszélik az irodalmi műfajokban és a népi színjátékokban. A magyar dramatikus szokásokban cigányt alakító alakoskodók megjelentek a felvonulós szokások alkalmával a farsang és a szüret maszkos alakoskodói között, a szobai jelenetekben, így pl. a fonókban, a lakodalomban és a disznótorban. A felvonulós szokásokban a cigány többnyire „néma" szereplő, egy maszkos alak a többi között, aki a puszta megjelenésével színesítette a résztvevők körét. A szobai játékokban, főleg a fonóban és a disznótorban ismeretesek olyan változatok, amelyekben a cigányalakoskodók „szerepet" játszottak, mesterséget utánoztak és bizonyos szöveget is mondtak. Az egy nagyobb párbeszédes népi színjáték - a cigány vajda-farsangoló - kivételével a cigány jelenetekben az utánzott mesterségre, eladásra, jóslásra, kéregetésre vonatkozó rövid, többnyire improvizált szövegek fordultak elő. Kötött dialóguson, előzetes felkészülésen alapuló játék ritkán fordult elő. A fonóban és a disznótorban való megjelenéskor a jelenlevőkkel tréfás párbeszéd alakult ki. A disznótorban a cigánynak öltözött alakoskodók kóstoló kérése céljából mentek. Arra törekedtek, hogy amit lehet, „elemeljenek". Egy tréfás példa szerint a cigány ember egy szál kolbászt az inge alá csúsztatva kidugta a végét a nadrágja ellenzőjének nyílásán. A jelenlevők fogdosták, tapogatták, hogy milyen kemény a mellük, a faruk stb. A cigány ember meg egyre csak azt mondta, hogy ő annyira éhes, hogy már a kolbásza is kilóg. Akkor vették észre az odadugott kolbászt. Igyekeztek elkapni. A cigány kiabált, hogy jaj, oda a kolbászom. A játék a fallosz imitáció mcgevésével ért véget (Békés).

7 A többszereplős szöveges színjátékra egy részletesebb példa ismeretes. A cigányvajda-farsangoló nevű játékot kelet-magyarországi területen jegyeztük le. A játék előzetes felkészülést, próbákat és megfelelő szervezést igényelt. A jelenetnek tizenkét sze-