A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

RÉGÉSZETI TANÁCSKOZÁS MISKOLCON - Patay Pál: Beszámoló a tiszalúc-sarkadi rézkori telep ásatásáról

Beszámoló a tiszalúc-sarkadi rézkori telep ásatásáról A tiszalúc-sarkadi rézkori telepet Kalicz Nándor fedezte fel 1960-ban. A tőle mintegy másfél kilométerre levő Danka-dombot ásatva a környéket is bejárta, aminek során a lelőhelyükről néhány cserepet gyűjtött be a Herman Ottó Múzeum számára. E leleteket B. Kutzián Ida ismertette 1967-ben, amidőn egy előadásban egy addig eléggé figyelmen kívül hagyott leletcsoportot írt le, amit az első lelőhelyéről Hunyadihalmi

1 csoportnak nevezett el. Felismerte, hogy azok a rézkorból valók, mégpedig a javarézkor végső szakaszából. A csoport addig ismert lelőhelyeit is felsorolta, amiből megállapította, hogy azok főként a Tiszának középső és marostorkolat-vidéki szakasza mentén fordulnak elő, de egyes, a csoportra jellegzetes leletek szélesebb körben is fellelhetők a Kárpát-medencében.

2 Minthogy a kutatási terveimben régóta szerepelt javarézkori telepek feltárása, 1974-ben elhatároztam, hogy e célból többek között Tiszalúcon is folytatok próbaásatást. A lelőhelyre Kalicz Nándor szíves volt elvezetni, majd azon még ugyanezen év nyarán kisebb ásatást is végeztem. Már a legelső, 4x4 m-es, majd azt 12x4 m-esre kibővített szelvényben kb. 1 m-es távolságban sorakozó oszlopok nyomát figyelhettük meg, amelyekről egy oszlopvázas ház alapjára ismertem. Két további szelvényben a Hunyadihalmi csoport jellegzetes kerámiáját és igen bőséges állatcsontanyagot szolgáltató gödrökre találtam. E próbaásatás eredményei, a kiváló talajviszonyok és ásatási lehetőségek következtében más lelőhelyet már nem is kerestem fel, hanem azóta évente, tehát 1985-ben immár 12. alkalommal folytattam itt rendszeres feltárást. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a lelőhelyen más korszakok leletei és jelenségei is feltárásra kerültek. Teljes feltárásra került egy 253 sírból álló XI. századi temető, ismeretessé váltak még újkőkori (alföldi vonaldíszes kerámia) gödrök és 2 sír, kora bronzkori (makói csoport) gödrök, egy boltozatos kemence és 2 sír, szkítakori gödrök, úgyszintén a javarézkori gödrök felső rétegéből a késő rézkori badeni kultúra bolerázi csoportjának leletei.

3 Jelen tanulmányomban csak a javarézkori Hunyadi-halmi csoporttal kapcsolatos kérdésekre térek ki. Maga a lelőhely a Tiszalúc község szélétől nyugatra, nem egészen 2 km-re fekvő sarkadpusztai majortól délre 500 m-re fekszik a Sarkad-ér nyugati partján, helyesebben az ér partjánál 5-6 m-rel magasabb, de csak igen enyhén hullámos terepnek egy kissé kiemelkedő vonulatán. Magának a telepnek a területén a szintkülönbség nem haladja meg a 150 cm-t; a legmagasabb pontja 102 m tengerszint feletti magasságot ér el. A telep kiterjedését részben a feltárások, részben a felszínen található leletek alapján kb. 8000 m

2-re becsülhetjük. Ebből az 1985. évi ásatási idény végéig 5820 m

2-t tártunk fel. Elértük a telep szélét az ér felőli, vagyis az ÉK-i oldalán, ahol azonban a szélső jelenségek az érre alábukó terepen az abrázió következtében már eltűntek. Ugyancsak elértük a telep szélét a DK-i oldalán is, ahol - úgy tűnik - egy paliszád vette azt körül. (A D-i oldal felé ennek nyoma nem folytatódott, aminek azonban az is oka lehet, hogy ott a vastagabb humusz miatt a paliszád karói nem érték el az altalajt és így a nyomuk nem realizálható.

4