A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

FEJEZETEK A TAKTAKÖZ NÉPRAJZÁBÓL - Csősz-Szabó István: A tiszaladányi temető és a temetés

2. kép. A tiszaladányi Ócska temető fejfái funer átor

5 ételt és italt visz a temetőbe. Régebben kenyeret és szalonnát, megpájinkát, újabban pogácsát, vagdalt pecsenyét kapnak a sírásók, meg pájinkát. Egyik-másik sírásó munka közben alaposan berúghat. Szerszámaik ásó, kapa és lapát. Temetéskor is ők vannak a sír mellett, ekkor már mint sírhúzók. Behantoláskor a kapa a többet használt szerszám. A sírásók a halotti torba is elmentek. A sírt a temetés napján korán reggel kiássák. Régebben a temetés előtt való napon megkezdték a sírgödör kiásását, de „aznap nem mentek le a padlanig". Ladányban a talaj alsó rétege ugyan löszös, de a feltalaj homokos agyag, ezért előfordult, hogy a padlan beomlott. A sírt 2x2 m-re ássák ki, egyenes falakkal, de mostanában az Új temetőben lefelé keskenyedve fejezik be. A régi temetőben a padlant a sír végébe, „olyan pince alakúra" ásták ki. Az Új temetőben nem ásnak padlant, mert nagyon homokos a talaj, beomlásra hajlamos. Mind a koporsó, mind a padion hosszát nádszállal vagy fűzvesszővel mérték meg, ehhez természetesen a halottról vették meg a mértéket. A mértékül szolgált nádat vagy vesszőt eldobták. A padlanba lábbal dugták be a halottat, régebben három, négy, sőt öt koporsót is elhelyeztek egy-egy padlanba. Ha sírásás közben régebben elhantolt csontvázra bukkantak, akkor a maradványait a sírgödör egyik sarkába összehányták. A „temetősori" régi temetőből véletlenül előkerült koponyákkal a gyermekek játszadoztak. Gyertyát gyújtottak benne, és esténként egymást ijesztgették a halálfejjel. TEMETÉS: Az 1960-as évek elejétől, mióta megépült a ravatalozó, nincs háztól temetés. Ennek előtte háztól temettek. A koporsót két koporsóvivő rúdon cipelték ki, négy erősebb férfi, felváltva. A rudakat a templomban a kar alatt tárolták, s temetéskor a funerátor vitte a halottas házhoz. A halottas menet a temetőbe menet „úgy száz méterenként" megállt és ilyenkor egy-egy éneket „mondott az egyházi énekkar". A gyülekezet természetesen az énekeket együtt mondotta az énekkarral. A szülői ház előtt külön megálltak a halottal. Utoljára a temető kapujában álltak meg, s itt egy énekeskönyvben nem szereplő éneket énekeltek.

6 A sírhoz érkezve a koporsót a sírgödör mellé helyezték.

7 Majd pedig egy rudallókötéllel „sírba eresztették" a halottat.

8 Egyik adatközlőnk szerint a babonások „egy marék fődet dobtak" a sírba. Mások véleménye szerint e gesztus jelentése, hogy „nyugodjík békíbe", meg így „jobban felejtik a halottat". Asírbehú-