A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

FEJEZETEK A TAKTAKÖZ NÉPRAJZÁBÓL - Csősz-Szabó István: A tiszaladányi temető és a temetés

kép. Egy magános fej fa a tiszaladányi Ócska temetőből záskor, koszorókat is dobtak a padlanba. Régebben csak „fiatalnak járt koszoró, öregnek nem vettek". A sírgödröt 50 cm magas hanttal fedik be. A fejfára csak a legközelebbi hozzátartozó (pl. özvegy) koszorúja kerül. A többi koszorút a „sírhant szélén környetlen körül" helyezik el. Amenynyiben a koporsóba szánt vagy az elhunyt kívánsága szerint oda kért tárgyat elfelejtették a halott mellé tenni (elfelejtődik), akkor azt a tárgyat „később beássák a sírba". SÍRJELEK: A sírokat fából kifaragott fejfákkal vagy sírkű\c\ jelölik meg. A fejfaállítás ma is élő szokás. A fejfát - egyik adatközlő szerint -nagymamája (1910)/tM/ való fának mondotta. Néhány esetben Tiszaladányban is kopjafának mondják a fejfát, nyilván idegen hatásra. Elő fa sírjelként való ültetéséről nem tudnak, de elmondották, előfordult, hogy fát ültettek a sír mellé. Vagy ha ott nőtt, akkor meghagyták. Ilyen faként kedvelték a körtefát, mert az sugárabb. A sírkertbe, sírok mellé ültettek fenyőt, szomorúfűzet, „csüngős" eperfát, vagy egyszerűen meghagyták - mint írtuk - a madarak által elhullajtott magvakból kelt „vad" gyümölcsfákat. Az Új temetőben egyre több műkő sírjel van. Közöttük aránylag kevés a „keretes" sír. A műkő mögött több esetben meghagyták a fa fejfát. Előfordult, hogy hazaviszik a sírkőállítás után, a tűzre, vagy a temetőkert szemétdombjára kerül, ahonnan a cigányok viszik el tűzrevalóként. Az ócska temetőben 2 kopjafa van, az egyik jelképekkel telefaragott, ezeket megközelítően Kalotaszeg vidéki jelleggel faragták ki, ezért környezetünkben idegenül hat. A fejfa anyaga akácfa. Az a legtartósabb, ezután következik a tölgy, majd a diófa. Általában elterjedt az akác, melyet 50-60 éve még előre kijelölt az idős és beteg családtag. Kijelölték vagy ki is vágták. Halálán levő beteghez „bevitték a fejfát megmutatni, nízd meg íjén lesz a fejfád"! A régi faragók, barkácsolók (mint Lakatos József vagy Tekenős Lajos) - mert mindig akadt ilyen barkácsoló ember -, bárddal faragták ki a fejfát, a halottasház udvarán, akkor amikor bekövetkezett a haláleset. Csak barátságbúi faragták ki. Ma már villanyfűrésszel vágják ki, de megtartják a régi formát. Faragás közben pájinkát kapott az illető, „nímék dalolva ment haza". A forgácsot pedig feltüzelték. A fejfát egy 2 m-es darabból faragták. Amikor az írás készen volt, akkor szalmalángon „megperzseltík", hogy „jobban láccóggyon". A fejfa tövét (kb. 70-80 cm) nem faragták meg. A fejfát nem festik ma sem. A fejfa homlokrészén egyetlen és általánosnak tekinthető díszítést kedveltek, éspedig körzővel kiszerkeszthető hatágú rózsát vagy ahogyan a ladányiak mondják, csillagot. A fejfa szemöldök része félkörben vésővel csipkézett, ehhez hasonló díszítéssel látják el a rozetta (csillag) környezetét is (lásd az ábrát!). A csipkedíszek elhelyezésében tapasztalhatunk bizonyos változatosságot. Hol gazdagabban, hol szegényesebben díszített a fejfa. A római vagy görög katolikus házastárs neve a rozetta helyett keresztet vésetnek a fejfára, ezért a csillag, noha nemre, korra nem, de felekezetre vonatkoztatott jel volt a ladányiak körében. A fejfa nagysága nem függött sem a kortól, sem a nemtől,