A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

FEJEZETEK A TAKTAKÖZ NÉPRAJZÁBÓL - Csősz-Szabó István: A tiszaladányi temető és a temetés

1. kép. Rajzok a tiszaladányi Ócska temető fejfáiról rejtve vitték lakhelyére a halottat. A tanyaiakat is „hátra" temették (egyébként is közöttük többen római katolikus vallásúak voltak). Az idegenektől, ha nem a ladányiak közösségének rendje szerint viselkedtek, hamar megkérdezték, hogy „meg tudod-e mutatni a temetőbe a nagyapád fejfáját?" „Gyöttment"-nek tartották ezeket. „Nem itt van a nagyapád fejfája, mutasd meg a temetőbe a nagyapád fejfáját, azután beszíjj!" Szokásban volt, hogy a temető árkába állati dögöt, vagy más undorító dolgot dobáltak. SÍRÁSÁS: Á közösség a halottat sajátjának tekintette, ezért a sírásást szinte minden épkézláb férfi ember kötelességének tartotta. Rokonok, ismerősök, „minden jó ember" - nem egyszer 50-en, 60-an - ásták a sírt, csupán „jó érzésbűi". A sírásóknak a