A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

RÉGÉSZETI TANÁCSKOZÁS MISKOLCON - Simán Katalin: Jelentés Hidasnémeti-Borház-dűlő felsőpaleolitikus telep ásatásáról

ten került elő, ahol a kihegyezett karók voltak, illetve azok vonalában a települési folt keleti részén. Kisebb mennyiségben égett köveket az egész telepen találunk elszórtan, de közülük mindössze néhány került elő a tűzhelyekből, illetve közvetlen környezetükből. Ugyancsak egy esetleges tűzre utalhat, hogy a legépebben maradt csontok külső felületén is kalcinált darabokat találtunk. Az ásatások során előkerült leletanyag megerősítette a terepbejárás során kialakult előzetes képet: kisebb műhelytelep helyezkedett el a dombtetőn. Mivel a két szintben azonos kultúra, azonos típusú anyag került elő, és mivel a leletek részletes elemzése még nem történt meg, ezért a két réteg anyagát együtt tárgyaljuk. Az ásatásokon összesen 2430 kő került elő. Ebből 91 db eszköz, 39 db magkő, a többi penge és szilánk, illetve magkőtöredék. Az ásatási anyag 84%-a limnokvarcit, ennek túlnyomó többsége valószínűleg a Zemplénből származik (szerves maradványokban gazdag), de akadnak olyan darabok is, amelyek makroszkóposán.az avasi nyersanyagra hasonlítanak. 14%-a a köveknek égett, feltehetően nagyobb részük limnokvarcit volt. A maradék 2%-ot 8 kova, 7-7 radiolarit és obszidián, 3-3 üveges kvarcporfir és vulkáni kőzet, l-l szarukő és kvarcit alkotja. Ebből a nyersanyagmegoszlásból elsősorban a helyi nyersanyag egyértelmű dominanciája és homogenitása világlik ki, a helyidegen nyersanyagok a kultúra kapcsolatait vagy éppen vándorlási útvonalait mutatják: a kova és a radiolarit szlovákiai nyersanyag, az obszidián a Zemplén belső területeire utal (mind Kárpáti I., mind Kárpáti II. típus szerepel az anyagban), az üveges kvarcporfir a Bükk keleti lábától származik. A leletanyagban talált magköveknek két alapvető típusuk van. Az egyik a hajógerinc alakú pengemagkő, általában egytalpú, a leütési felszín preparált. A másik típus vegyes penge-, szilánkmagkő, a két lap leütési iránya 90°-ot alkot, mindkét irányban preparált a leütési felszín. A magkövek teljes egészében felhasználtak, a leütés lágy ütővel történt, a leütési szög csaknem mindig hegyes, bulbus a szilánkokon, ill. pengéken a legtöbb esetben nincs, vagy nagyon kicsi. A telepen talált egyetlen kvarcitütőkövet feltehetően csak a magkő kialakításához használták. A szilánkok közt dominálnak a kérget őrző darabok, feltehető tehát, hogy a telepre nagyobb, kéreggel borított tömbdarabokat vittek, itt készítették a magköveket, majd szükség szerint az eszközöket is. A pengék (több, mint 200 db) elsősorban melléktermékek, akadnak köztük azonban tipikus, néhol használati nyomokat mutató darabok is. Ritka, de előfordul mikrolitpenge is. Az eszközök nagy része - a magköveknek megfelelően - pengén készült. Az eszközök fő típusai a települési szintekben a következők voltak. A retusált pengék többsége csak szakaszosan, az egyik oldalon retusált (17%). Jellegzetes típusa az iparnak a tompított hátú penge (15%), melyek egy része tipikus, másik része részben retusált, részben a preparált magkőfelszínt használja fel. Ehhez a típuscsoporthoz tartozik a tompított hátú retusált hegy és a gravetti hegy (3%), és ugyancsak ide tartozik egy retusált, tompított hátú, nyeles hegy. Ezenkívül az iparban még 6 db (7%) pengehegy, vállas pengehegy található. A leggyakoribb típus a véső (20%). Található köztük sarkos, középső élű, többszörös véső is. Jellegzetes a tompított, csonkított pengén kialakított véső. Meglepően kevés ehhez képest a vakarok aránya (10%). Emellett néhány darabbal képviselteti magát az iparban a völgyeit eszköz, a kaparó és a raclette, és néhány, igen finoman kidolgozott kombinált eszköz. A tipológiai összetételt tekintve az ipar egyértelműen a gravetti kultúrához sorolható. Közelebbi támpontot néhány jellegzetes eszköz szolgáltat. így például a szórványleletek között került elő egy „nyeles kaparó", amely méreteit és kidolgozását tekintve is az árkai gravetti iparral mutat rokonságot, a hegyek párhuzamai pedig mind a keleti gravetti, mind a közép-európai gravetti telepeken megtalálhatók. Rokonságot mutat az ipar egészében a kelet-európai gravetti kör korai szakaszával, a közép-európai későaurignaci, korai gravetti iparokkal.