A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Németh Györgyi: Részletek egy honvéd hadnagy első világháborús feljegyzéseiből

2. kép. Az 1917. március 8-i győzelem alkalmából állított emléktábla Felsőköhér,1916.szept.24. Már ötödik napja, hogy itt vagyunk a védelmi vonalban, melynek Felsőköhértől Köszvényesig terjedő részét a mi századunk, a Il.szd. tartja megszállva... A közeli román falvak lakosait hadvezetőségünk kilakoltatta. Ezeknek a szerencsétleneknek a kilakoltatás, illetve a menekülés kihirdetésétől számítva a legrövidebb idő alatt el kellett hagyni otthonukat, úgy hogy jóformán alig vihettek el magukkal valamit, csupán a szarvasmarhát, mely igavonó állatul szolgált, kevés élelmiszert és ruhafélét, s így természetesen nagyon sok baromfi és sok mindenféle dolog maradt itt gazdátlanul. - Bementem tehát négy ügyes emberemmel a rajvonalunk előtt levő legközelebbi gazdátlanul maradt községbe, hogy megtekintsem. - Nagyon szomorú látvány tárult élőmbe, a házak ajtajai tátva-nyitva, minden a legnagyobb rendetlenségben hagyva, felforgatva minden, élőszemély a bakákon kívül nincsen a faluban senki, mindenütt csak a nagy síri csend, ezt a nagy csendességet olykor-olykor egy-egy házőrzőeb vonítása zavarja meg, szegény állat a küszöbön feküdve őrzi a házat és várja, türelmesen várja gazdáját... - Van egy nagyon jóravaló és hűséges emberem: Farkas Györgynek hívják, ecsédi születésű jászberényi lakos, 40 év körüli ember, ki minden dolgot, melyet utánam kell elvégezni: mosás, takarítás, tisztogatás stb. készséggel teljesít, sőt főzni is nagyon jól tud, a csirkéket mindig ő készítit el nagyon ízletesen, Wienben a tisztiétkezdében 16 hónapig szakácskodott. Nagyon szeret, gondoskodik nekem mindenről, jó fekhelyről, tiszta fehérneműről, ennivalóról stb. Én is megbecsülöm, mióta kijöttünk a menettel mindig mellettem van, nem is hagyna el engem semmiért sem. Most is itt van velem a deszkából összetákolt ideiglenes kis kunyhómban, illetve palotámban, pihen már szegény öreg lefeküdt, nagyon elfáradt a mai nehéz gyakorlaton, ha előléptetnek megtartom t.szolgának, különben most is az nekem ... csak az a baj, hogy palotám nagyon szellős s így a jó meleg hamar kimegy belőle, úgyhogy reggelre annyira kihűl, hogy a takaróm bederesedik, de ekkor az öreg megint tüzet gerjeszt és jó meleg szobában öltözködöm fel, illetve a sapkámat a fejemre teszem, ennyiből áll az öltözködésem. Kint derékig jó hideg vízben megmosakodom s azután megreggelizem és megyek a fedezéket ásatni... Martonos,1916.okt.8. Tegnap hajnalban Felsőköhérről eljöttünk, kaptuk a parancsot a visszavonuló ellenség üldözésére s most erőltetett menetben üldözzük, a szorosokat akarjuk elzárni, hogy itt rekedjenek. Most Martonos községben vagyunk,(Udvarhely m.),itt fogunk éjjelezni. Románia,1916.október 18. A rumunyok most már hogy saját területükön vagyunk, igen szívósan védekeznek, mindent elkövetnek, hogy előnyomulásunkat megakadályozzák, tegnap este gyújtógránátot lőttek ránk, rövid idő múlva lángba borult körülöttünk az egész erdő, a hosszú fenyőfák csakúgy égtek, mint a fáklyák s a románok által elszórt töltények, melyek a faleveleken hevertek, az égés következtében ugyancsak pufogtak. -Félelmetes éjszaka nehezedett ránk, felmásztam egy magas bükkfára és onnan gyönyörködtem az égő erdőben. A tőlünk jobbra levő szomszéd század nem is bírta a nagy tüzet, kénytelen volt lehúzódni.