A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Németh Györgyi: Részletek egy honvéd hadnagy első világháborús feljegyzéseiből

Románia,1916.okt.25. ... Már igen ki vagyok merülve, de hála Istennek olyan erős szervezetem van, hogy a hideg és nélkülözés dacára semmi bajom sincsen, legalábbis most még nem érzem. Ruhánk teljesen lerongyolódott e magas sziklás hegyek mászásában, szánalmasan nézünk ki, rongyosan, piszkosan, éhesen teljesen elcsigázva, már egy hete, hogy nem mosakodhattunk s megtörténik hogy két napig sem nem eszünk sem nem iszunk, borzasztó, - nem tudom meddig bírjuk még! 1526-os magaslat, 1916.nov.22. A szabadságolások végre valahára megkezdődtek, a századunktól Juhász főhadnagy és Asztalos zászlós mentek ma haza ... Most hogy az emberben felköltötték a hazavágyást, iszonyú lassan telnek a percek, nem leli az ember a helyét,- nyugtalan. Tónyak,(1456) 1916decz.20. Még szabadságon voltam századunkból 2 ember meghalt, 4 megsebesült és 5 fogságba került, szakaszomból egy emberem sem hiányzik. Tónyak,1916.decz.30. A napok minden különösebb esemény nélkül telnek, meglehetős csend van itt az egész vonalon, egy kis ágyútűzre rá se hederítünk. Itt már igen szigorú tél uralkodik s borzasztó nagy hóviharok vannak, úgy hogy némelykor őrszemnek álló embereimet 10 percenkint kell váltogatni, mert különben betemetné a nagy hó. Békéről egyelőre sajnos itten még nem álmodozhatunk, egészen más itt a hangulat, mint otthon. Csikzsögöd,1917.febr.10. Folyó hó 7.én a cs. és kir. 10. huszár ezredbeliek felváltottak s mi pedig két napos fáradságos menetelés után most már Csikzsögödön vagyunk .. . Csikzsögöd,1917.febr.14. A napok csendeskén telnek el, de sokkal gyorsabban és kellemesebben, mint a vonalban. Itt legalább ismerősök felkeressük egymást s elbeszélgetünk egyről-másról, nem úgy mint a Tónyakon, ahol el voltunk szakadva egymástól... még ma pihenőnk van, de holnap már megkezdjük a továbbképzést. (Rohamezreddé képeznek.) (Az Uz völgyében támadni fogunk, a Magyaros magaslatot kell visszafoglalnunk. Ez a legénységgel nincs közölve.) Csíkszereda,1917.márc. 12. Rohamezreddé való kiképzésünknek tényleg meg volt a maga eredménye, nem hiába való munkát végeztünk Zsögödön, mertmár meg van a gyümölcse: mienk a Sövörjös, Névtelenkúp és a Magyaros jelenlegi vonalunknak uralkodó pontjai.Még mi a Hosszú havason voltunk, az alatt az idő alatt a 16-os honvédektől elfoglalták ezeket a magaslatokat. Mivel ezeknek a magaslatoknak a.

r elvesztése érzékenyen érintett minket, hadvezetőségünk mindent elkövetett, hogy ezeket az uralkodó pontokat ismét visszafoglaljuk.- Megpróbálták a 16-os honvédek és egy német ezred visszafoglalni, de nem sikerült, míg végre minket 10-eseket szemeltek ki erre a feladatra. A 10. ezred, mint ezelőtt, úgy most is megőrizte hírnevét és becsületét s megmutatta, hogy rövid ideig tartó, de kemény kézigránát harcz után mienk volt az előbb említett három magaslat. Rohamunkat 2 1/2 óra hosszáig tartó tüzérségi és aknatűz előzte meg, míg végre 10 h 30'kor kaptuk a parancsot a rohamra, mint a förgeteg úgy nyomultunk előre, s az első magaslat a Sövörjös, melyet mi 4. századbeliek támadtunk a mienk volt. - Parancsunkat még ezzel nem fejeztük be, hanem tovább kellett göngyölíteni az ellenséget jobbra: a Névtelen kúp felé. Amint tovább göngyölítettünk: egyszercsak nagyot jajdítva égető fájdalmat érezve azon vettem észre magamat, hogy valami iszonyú erővel egy sziklához vágott és a fülem csengett, nem hallottam sémit. Gránát volt, mely kb. 5 lépésre vágott le hozzám, (amint a legényem mondta, ki tőlem alig egy pár lépésre állott) melynek nagyujj nagyságú repeszdarabja tolakodott be a csípőcsontom mellé, mely még magával csalogatta az oldalamon lévő gázvédő álarctartóm két jó éles pléh darabját is, melyen keresztül hatolva fúródott a testbe, melyet 12 centiméternyi hosszúságon roncsolt keresztül. A megsebesülés pillanatában nem tudtam, hogy tulajdonképpen hol sebesültem meg, csak a derekamon és a hátamon éreztem iszonyú ütést és láttam azt, hogy csörgedező vérem a lábszárvédőmön végig folyva a szép fehér havat festi be pirosra. Hanem ekkor már nem vettem tréfának a dolgot, hanem négykézláb mászva legényem és egy másik emberem segítségével iparkodtam e pokoli helyet otthagyva a segélyhely-felé. - Segélyhelyünk a Sövörjös alatt a régi állásunkban volt, de arra visszamenni, mivel az ellenséges tüzérség iszonyúan lőtte lehetetlen volt, ekkor fogott el a legkellemetlenebb érzés a harctéren, midőn megsebesülve, tehetetlenül ott feküdve nincs szabadulás e pokoli helyről. Látva e lehetetlen helyzetet kénytelenek voltunk a nagy hóban, ledöntött fatörzseken keresztül mászva minden kis szakadékot és mélyedést kihasználva csakhogy életünket megmenthessük, iparkodtunk le a Névtelen kúpról. Iszonyú keserves és izgalmas út volt, míg végre 3 h 30' es út után az első segélyhelyre érkeztünk, ahol a kellemetlen betolakodott jószágtól megszabadítottak, sebemet kimosták, bekötötték. Teljesen kimerülve, összetörve és iszonyú fejfájás között virrasztottam át az éjszakát. Március 9-én délelőtt autón tovább szállítottak egyik tábori kórházból a másikba s most jelenleg itt fekszem a csíkszeredai főgymnasium épületében Rosenbaum Fülöp századombeli hadap-