A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)
RÉGÉSZETI-MŰEMLÉKI KÖZLEMÉNYEK - Sőrés László: Geoelektromos mérések Szendrő-Gacsalon
RÉGÉSZETI ÉS MŰEMLÉKI KÖZLEMÉNYEK Geoelektromos mérések Szendrő—Gacsalon Az utóbbi évek gyors technikai fejlődése új irányt hozott a geofizikai műszerek fejlesztésében is. A nyersanyagkutatásban alkalmazott óriás apparátusok mellett megjelentek az egy-két ember által kezelhető, könnyű és viszonylag olcsón üzemeltethető berendezések. Ezek lehetővé teszik a geofizikai módszerek alkalmazását számos új területen, mint például a régészetben is. E külföldön már széles körben alkalmazott mérések hazánkban is egyre gyakrabban kerülnek az érdeklődés középpontjába. A geofizika leggyakoribb feladata a nagy mélységben elhelyezkedő hatalmas föld alatti szerkezetek kimutatása a föld felszínén végzett mérések segítségével. Az archeológiai objektumok sokszorta kisebbek ugyan a geológiai „hatóknál", ám a felszínhez közel helyezkednek el, és ennek következtében hatásuk körülbelül megegyezik az előbbiekével. A két különböző „nagyságrendű" probléma tehát ugyanazokkal a módszerekkel, sőt, akár ugyanazokkal a műszerekkel is vizsgálható, amennyiben a gazdaságossági szempontoktól eltekintünk. Az eleinte csak ritkán és kísérleti jelleggel végzett felméréseket - épp az említett fejlődés révén — rendszeresen, rutinszerűen végzett munka fog követni hazánkban is. Hangsúlyozni kell, hogy a geofizikai módszerek nem a régészeti objektumokat érzékelik, hanem a talaj különböző fizikai paramétereinek megváltozását (fajlagos ellenállás, mágnesezettség stb.), amit merőben más jellegű hatások is eredményezhetnek. Ezért a mérési eredmények értelmezésénél mindig igen körültekintően kell eljárni. Árkán és a Szendrő északi határától néhány száz méterre megtalált, elpusztult középkori falu területén 1984 januárja és májusa közti időszakban végeztünk felderítő jellegű geofizikai kutatást, nevezetesen rádiófrekvenciás (RF) térerősség és dipól elektromos rétegszelvényezés-méréseket. Az RF térerősségmérés: Ez a módszer a különböző frekvencián sugárzó rádióadók elektromágneses terének vizsgálatán alapszik. A rádióadók antennájából a tér minden irányába kiinduló elektromágneses^rádió-)hullámok terjedését többek közt a talaj elektromos vezetőképessége, vagy ennek reciproka, a fajlagos ellenállás határozza meg. Ezt a hullámteret két mennyiség, az elektromos, valamint a mágneses térerősség jellemzi. Mindkét paraméter egy adott pontban állandó iránnyal és állandó nagysággal rendelkezik. Az elektromos tér iránya mindig az adóirány és a függőleges által bezárt síkba, a mágneses téré az erre merőleges függőleges síkba esik. Ha a talajban nincsenek horizontális irányú inhomogenitások, vagyis ha vízszintesen bármely irányba haladva a közeg (talaj) belsejében nem változik az ellenállás, akkor a mágneses tér iránya vízszintes. Ha ez a feltétel nem teljesül, ez az irány megdől, másképpen kifejezve, megjelenik a függőleges mágneses térkomponens (Hz). A megdőlés mértéke, vagy ami ugyanaz a Hz-nagysága függ az inhomogenitás irányának, pl. egy fal irányának és a mágneses tér irányának kölcsönös helyzetétől. Hz akkor a legnagyobb, ha a két irány által bezárt szög 90°. Amennyiben a szög kisebb, a
