A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tok Miklós: A selmeci akadémiai ifjúság mozgalmai (második közlemény)
vívta meg a márciusi forradalmat. Az ifjúság óhajai találkoztak a felsőoktatás modernizálását, szabadságát kívánó tanári kar haladó gondolkodású tagjainak elképzeléseivel is. Ritkán fordul elő nagyobb harmónia a históriában az ifjúság, a tanárság jó része és a közoktatásügyi kormányzat között, mint 1848. megújhodást kereső napjaiban. A pesti diákság nyitotta meg a sort, amikor március 17-én „a tudományegyetem összes ifjúsága közgyűlésén, a sajtószabadság harmadik napján" az egyetem reformjára vonatkozó petíciójukat előterjesztették. 5 Követték a pesti diákság mozgalmát a vidékiek is. Egymás után szólaltak meg a patinás iskolavárosok diákjai, akadémiai, kollégiumi hallgatói. így a Selmecbányái bányászati és erdészeti akadémia hallgatói részvételi és szavazati jogot követeltek maguknak a tanácsüléseken. (Ezt a követelést azonban még az 1902-es tanácsülés is levette napirendjéről.) 6 Természetesen voltak akkor is jogos és jogtalan kívánságok, összeütközések is előfordultak tanárok—diákok, magyarok és más ajkúak között. A Selmecbányái akadémián az összes hallgató száma ekkor (1847—48. tanév) kb. 300 volt. Nemzetiség szerint felerészben a magyar, utána a német és szláv (leginkább cseh) elem volt képviselve. Faller Gusztáv szerint az 1847-48. tanévre beiratkozott a selmeci akadémián 116 új hallgató, s ebből 67 bányász, 11 erdész és 38 rendkívüli hallgató. A beiratkozott 116 elsőéves akadémikus között volt 53 magyarországi, 59 osztrák születésű (47 szlávval) és 4 külföldi, 7 A XIX. század 30-as éveiben a nemzetiségi láz még nem uralta az akadémikusok kedélyét. Ekkor még nagy volt közöttük az egyetértés és összetartás, csupán a csehek szeparálták el magukat már ebben az időben is. 8 Maguknak eltek, és a többi hallgatóval alig érintkeztek. De már 1840-ben úgy alakult a helyzet, hogy az összes akadémikus iparkodott nemzetiség szerint csoportosulni. 1842-ben alakult tehát meg a szláv egyesület az akadémián, amely magában foglalta az összes belföldi és külföldi szlávokat. 1846-ban pedig már az összes szlávok egy egyesített tömegben vannak és ellenséges érzülettel viseltetnek a magyarokkal szemben. A hazafias felbuzdulás azután nemzetiségi viszályokra vezetett az idegen ajkú (cseh, német) diáksággal. Pedig 1848. március 15-e hírére az akadémiai ifjúság látszólag még egy akarattal tűzi ki az ifjúság kedvenc szórakozóhelyén, a főtéri Zum goldenen Berglicht (Az arany bányamécseshez) vendéglő homlokzatára, „az egyenlőség, a testvériség és a világszabadság" elvei alapján a magyar, a német és a szlovák zászlót. Az utóbbira vonatkozó megjegyzés, és annak eltávolítása miatt a szláv ajkú akadémisták Jendrassik Miksa tanácsos, tisztújítási elnök (bányatanácsos, a főkamaragrófi hivatal tagja, volt selmeci akadémista) lakásán 1848. május 12-én, illetve annak éjszakáján macskazenét tartottak, majd 13-án a magyar hallgatók rendeztek zenés felvonulást Jendrassik tiszteletére a városi polgársággal együtt. Az utóbbin a magyar zászló letépését és megtaposását a magyarok súlyos sértésnek is tekintették, nemcsak egyéni sértésnek. 1848. május 24-én Beniczky Lajos országos biztos (teljhatalmú kormánybiztos, Zólyom megyei földbirtokos, ellenzéki politikus, aki jogi tanulmányai után három évig a selmeci akadémián tanult bányászatot—kohászatot, s egyaránt jól beszélt magyarul, szlovákul és németül) elnöksége alatt tartott igazgatósági ülés „helybeli villongások"-ról beszél. A cseh—német növendékek súlyos tettének minősül a macskazene és a magyar zászló megtaposása, s kilátásba helyezi az igazgatói ülés végzése, hogy megismétlődés esetén „a bűnösök a tanodából azonnal elbocsájtandók lesznek." 9 1848. április—májusában a selmeci helyzet pattanásig feszült volt: a cseh-morvaországi hallgatók nyugtalansága miatt, valamint a részben gazdasági követeléseikért, más részt pedig a pánszláv agitáció hatására síkra szálló bányamunkások nyílt felkelésére lehetett számítani. Az idegen ajkú bányásznövendékek — ebben a feszült helyzetben —, bead-