A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tok Miklós: A selmeci akadémiai ifjúság mozgalmai (második közlemény)

hiányzó, de sejthető költeményeket távozása után senki sem jegyezte be az érdemkönyvbe. A fiatal költőt ugyanis az 1838—39. tanév első félévében Lichard Dániel fanatikus pánszláv tanár Magyarország történetéből megbuktatta. A szekunda által elkedvetlenedve azután Petőfi Selmectől örökre búcsút vett. Bizonyosan ez játszott közre elsősorban abban, hogy sohasem emlékezett szívesen az itt töltött napjaira. 1841- ben „magyar irodalmi tanszék"-et kap a líceum, élén Breznyik Jánossal, a későbbi igazgatóval. A líceum „magyarosodása" tulajdonképpen vele kezdődik. Mikor már volt magyar tanszék, ennek tanára lett az önképzőkör tanárelnöke.

2 1842- ben, mintegy reakcióképpen, a selmeci evangélikus líceum szlovák növendékei is alapítanak egy hivatalos szláv egyesületet, amelynek célja volt az 1826-ban ,,Nemes Magyar Társaság" név alatt megalakult önképzőkört ellensúlyozni, és helyette a szláv irodalmat fejleszteni. Ezen egylet kiegészítő része volt a műkedvelői szláv színpad, amely tevékenysége által „alkalmas szláv költeményekkel és színdarabokkal iparkodott Selmecbánya polgárságára hatni. Sőt a színpaddal kapcsolatosan bő alkalom nyílt más szláv egyesületeknek is időközönként észrevétlenül Selmecbányára jönni, s ezen összejöveteleknek (találkozásoknak) az volt a célja, hogy további teendőiket a pánszláv eszme érdekében megbeszélhessék."

3 1845-ben a Nemes Magyar Társaság a „Magyar Irodalmi Kör" nevet veszi fel. A társaság működését ugyanis a felsőbb körök mindig gyanakodva nézték: a Helytartótanács nem engedte meg, hogy az eddig használt név alatt tovább is fennálljon. A kör első és legfontosabb feladata még ekkor is a magyar nyelv tanulása és tanítása volt. Az egész magyar közoktatás, művelődés életét ekkor az 1806. évi második Ratio Educationis szabta meg. A magyar oktatási nyelv általános bevezetése csak az 1844. évi II. tc. alapján történt volna meg. De állami vonalon csak nagy nehezen látták be, még illetékesek is annak szükségességét. A hazai tudományosság magyar jellege pedig nemigen érdekelt ekkor még komolyan senkit. A hazai műszaki képzés különleges területein (bányászat-kohászat és erdészet) tevékenykedő két országos hírű Selmecbányái intézet 1846-ban egyesült mint bányászati és erdészeti akadémia. Az 1770-ben létesült bányászati akadémia a természettudományok és műszaki ismeretek oktatásának most is egyik legismertebb hazai, de nemzetközi műhelye volt. A Selmecen tanuló fiatalok reformkori életét is sok szabály igyekezett megkötni. A kötelező templomlátogatást éppúgy tanárok ellenőrizték, mint ahogy szigorúan tiltották a kocsmák, kávéházak látogatását. Középiskolás fokon foganatosítani is tudták ezeket a szabályokat, felsőfokon azonban, már nem sok sikerrel. A diákok mindezek ellenére is megfordultak az ilyen helyeken —, de mégsem ez szabta meg reformkori életük fő formáját. Vaskos kötet ismerteti azoknak a tudományos-irodalmi jellegű ifjúsági társaságoknak a történetét, amelyek (hol nyíltan — hol titkosan) politikával is foglalkoztak, s amelyek tagjai közül sok százan kiemelkedő helyet foglalnak majd el a szabadságharc mozgalmaiban. Az ifjúsági társaságok tudós gyűjtőjének igaza van, amikor 1838—48 között a jövő „fiatal Magyarországát" látja az iskolai padokban, ahonnan az út — sok esetben —, egyenesen vezet a Pilvax Kávéház, a forradalom és a szabadságharc felé.

4 Az egyes intézmények haladó voltának mértékét anyagi függetlenségük és tanáraik politikai felfogása szabta meg. A számos terv, elképzelés születése mutatja a jó szándékot, a megvalósulás elmaradása pedig a kor általános irányvonalát. A reformkor politikusai, haladó tanárai és diákjai körében alakultak ki azok az elképzelések, amelyeket a rövid 1848-49-es alkotmányos korszak próbált sok lelkesedéssel és jóakarattal megvalósítani. Petőfi és köre elsősorban az egyetemi és főiskolai ifjúság támogatásával és részvételével