A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Seresné Szegőfi Anna: Vármegyei jegyzőkönyv - mint hadizsákmány

vitte, s velük együtt a katonai igazgatás alatt keletkezett iratokat és a bizottmány már említett jegyzőkönyvét. A politikai foglyokra vonatkozó iratok kikényszerítésének hiteles történetét a leg­illetékesebb, Szűcs János ügyvéd vallomásából ismerhetjük meg: 3 „Tisztelt központi Szolgabíró Úr! Méltóztatván a megyei honvédelmi választmány határozatának közlésével, felszólítani, hogy a Gróf Pallavicini Roger ellen folyamatban lévó' Tiszti Ügyészi pör elvitetése iránti tudomásomat minél elébb nyilatkozatban adnám be; A tisztelt határozatnak ide vissza rekesztésével alázattal eló' terjesztem: miként a császári sereg­nek Miskolczra történt bejövetele utánni napon, dél előtt, megjelent nálam Gróf Pallavicini kíséretében bizonyos ifiú Herceg Wtndisgracz, huszár tiszti egyenruhában, s Gróf Pálffy Móricz meghagyásából parantsolta, hogy a kérdéses port minden hijjány nélkül és Szalay Pál Szolgabíró Úrnak azon levelét, mellyben Gróf Pallavicinit mint nőtelen nemzetőrt, a Szendrői őrsereg részéről, Szentpéteren leendő meg jelenésre kötelezte, adnám elő - nem tellyesítés esetében, parantsolatához, el fogatási fenyegetést adván. - Miután a pörnek nállam - mint védlőnél léttét nem tagadhattam, a hatalom szónak engedve, elő adám a port azon kéréssel: hogy magam igazolhatására írással nyugtassanak meg; mit a Herczeg meg ígérve, véle együtt Gróf Pálffy Mórhoz menetelre kötelezett, - ki a port tőlem által vévén szinte ígérte hogy írása által meg nyugtatand. Ez azomban két ízben sürgetésemre is csak ígéretben maradt, én pedig kérésnél egyebet nem tehettem a hatalmaskodó ellenség ellenében. A fenntebb érdeklet levelet, a Gróf felmentését kérő folymodáshoz csatolva be adván a Megyei honvédelmi bizottmánynak, s onnan Szalay Pál Szolgabíró Úrnak adatván ki, a Herczegnek elő nem adhattam; és mivel miatta mindenféle fenyegetésekkel szorongatott, magam igazolására hivatkoztam azon választmányi jegyzőkönyvre, melly erről szólván, hívem, hogy a ki adott iratok számát is ki mutatni, s ekként állításomat igazolni fogja; — e végett a megyei levéltárnok és Török Sándor Jegyző Urak is nyugtalanítattak, de a jegyzőkönyvből semmi ki nem jővén igazolásomra, újjólag zaklattattam, míg végre bele fáradva nyilvánítani: hogy állításomat kész vagyok esküvel pecsételni, s ha ennek sem hisznek ám ha kedvök telik benne, lövessenek főbe; így végre fel hagytak zaklatásaikkal. Ennyiből áll a mit e tárgyra nézve tudok, s a Tekintetes Szolgabíró Úr által a tisztelt választ­mány eleibe nyújtott ezen alázatos elő terjesztésemben jó lélekkel nyilatkoztathatok. Alázatos tiszte­lettel maradván Miskolczon Február 28-i 1849. Alázatos szolgája Szűcs János ügyvéd" A forradalmi sereggel érkező Szemere Bertalan kormánybiztos a két alispán ellen elrendelte a vizsgálatot távollétükben, alkotmányellenes intézkedések végrehajtásának vádjával. A vármegye tiszti küldöttsége, amely a katonai kormányzat alatt történteket vizsgálta, a két alispán felmentésére tett javaslatot. Fő érvük erre az volt, hogy erőszaknak engedelmeskedve teljesítették a parancsot. Szemere kormánybiztos azt is felrótta a két alispánnak, hogy az után is intézkedtek, miután a sereg elvonult Miskolczról. Erre a vádra is figyelemre méltó megjegyzése volt a küldöttségnek: 4 „Igaz Miskolczról f. év. Január 28-án és így bejövetelétől számítva a negyedik napon Schulzig egész seregével eltávozott, de nem Borsod megyéből, sőt nem Miskolcz határából sem, ahol a Sajó előerének hídjáig nyújtá előőrseit Ily valamennyire könnyült állapotban is csak két napig volt Miskolcz, melynek elteltével ágyút s számosabb katonaságot is küldött, küldött parancsnokul s mintegy ellenőrül egy tisztet, ki alatt a katonai kormány mindinkább súlyosbodott... Tagadhatatlan, hogy ha az említett volt két alispán előre tudja, mikép a saját seregeinek általi megváltás ideje nem sokára megérkezik, a történt törvénytelenségek eszközei nem leendettek, de nem leendett sok más tisztviselő is, ám de seregeink állásáról az ausztriai sereg által minden közlekedés meggátoltatván - semmi tudósítást nem vehettek, olly kevéssé tudták, és tudta mindenki, hol állnak saját seregeink, annyi egymással ellenkező hír szárnyalt körültünk, miszerint csak bevonuláskor tudtuk meg, hogy Dembinszky altábornok vezér­lete alatt egy számos és szép sereg jön Miskolczot, s vele Borsodot nyomasztó helyzetéből megváltani." A szabadon bocsátott foglyokkal kapcsolatos intézkedésekről már fentebb olvas­hattunk, újbóli elfogatásukra már nem került sor. A zsákmányolt jegyzőkönyvek további sorsáról nincs adatunk, a vármegye levéltárába nem kerültek vissza, a hiány pótolhatatlan.

Next

/
Thumbnails
Contents