A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Seresné Szegőfi Anna: Vármegyei jegyzőkönyv - mint hadizsákmány

A főispán kinevezésére és a két alispán választására vonatkozó iratokkal más a helyzet. Az ülésjegyzőkönyvben az 1848. évi május 1-én bejegyzett 2360. számú határozat — Vay Lajos főispán kinevezése — betű szerint megtalálható.

5 Az események hitelesítéséhez a jegyzőkönyvek egykori fogalmazványait kell felkutatnunk. A fogalmazványban a határozat valóban át van húzva egyetlen tollvonással, ez a tollvonás azonban elárulja az „elkövető" érzelmeit; aki teljes erővel nyomva a tollat addig húzta a vonalat, míg tartott a tintából. Az áthúzással sűrűn tarkított fogalmazvány jegyzőkönyvben első látásra nem feltűnő ez az oldal, csupán a margóra írt feljegyzés figyelmeztet arra, hogy az áthúzás nem a jegyzőtől származik. Az eredeti kinevezési okirat rongálása már feltűnőbb. A levél „Borsod Vármegye Egyetemének" címezve a belügyminisztertől érkezett, rajta jó állapotban a zárópecsét:

6 „A belügyminiszter pecsétje 1848" körirattal, középen a magyar címer: „17/B. Borsod Vármegye Egyetemének Az 1848-ki XXIX törvény=czikk erejénél fogva, ö Fensége a Nádor s királyi helytartó által a Megye fó'ispánjává B. Vay Lajos Úr neveztetvén ki, midó'n ezt hivatalosan tudtokra adom, egyszersmind értesítem: 1. -ször A kinevezett főispán Ur minden ünnepélyes beiktatástól felmentetett. 2. -szor Az alkotmány szelleméhez módosított új esküt, aláírásom alatt, ide mellékelem avégett, hogy a közgyűlés, vagy az 1848-ki XVI.-ik t.cz. értelméhez képest a bizottmány előtt főispán úr által a hit nyilvánosan a szerint tétessék le. Reménylem, hogy a főispán úr és önök közti ez új szövetség az alkotmányos és nemzeti szabadság alapján köttetvén, záloga azon boldog fejlődésnek és jólétnek, mely elmaradhatlanúl bekövetkezik mindenütt, hol az elöljárók és vezérlettek köztt az egyetértés, a bizodalom, a közös hazaszeretet jótékony szelleme uralkodik. Ö Fölsége a főispánokat a megyéknek első tisztviselőül adja. - Joguk sok, de kötelességük még több. Megkívánja tőlük, hogy tisztüket betöltsék, de megkívánja azt is, hogy őrködő kötelességük gyakorlásában engedelmességgel viseltessék erántok a Megyében mindenki. A törvény és Ö* Fölsége akarata szerint ők védei úgy a szabadságnak, mint fentartói a rendnek. Budapest April 22-én 1848. „_,., r r Belügyminiszter. Szemere Bertalan" A levél több tollvonással, keresztvonalakkal át van huzigálva, a vonalak jól érzékeltetik, hogy teljes erővel nyomták a tollat, közben több ízben újra bemártották, újra kezdve ugyanazt a vonalat néhány milliméterrel távolabb. Végezetül a levél szélén az „elkövető" tintás ujjait is megtörölte a papírban. A levél margóján ceruzás megjegyzés igazolja, hogy a sérülés Pálffy Móricztól származik: Január 28-án 1849-ben 8 1/2 órákkor." Az összehajtogatott levélben megtalálható a főispáni esküforma, teljes épségben, feltehetően elkerülte Pálffy figyelmét. Ez az eskü, melyben a főispánok az „alkotmánynak s királynak" esküdtek hűséget s „a törvénynek" engedelmességet 11 évvel később nagy szerepet kapott a megye életében. 1861-ben, az országgyűlés összehívását követően a császár újból főispánokat nevezett ki, Borsodba Vay Lajost. Az újonnan kinevezett főispánok eskütételénél már kibontakozott az az elutasító magatartás, ami végül is az országgyűlés és a megyei alkotmányos hatóságok feloszlatásához vezetett. A főispánok egy része megtagadta az udvar által fogalmazott eskü letételét, mások átfogalmazva a szöveget 48-as eszméikre esküdtek. Vay Lajos nem csatlakozott egyik csoporthoz sem, kijelentette a megyegyűlésen, hogy nem szükséges esküt tennie, mivel azt már 1848-ban megtette. Az 1861-ben visszatérő önkényuralmi apparátus nem felejtette el Vaynak ezt a furcsa esküt, állandó megfigyelés alatt tartották. A megye vezetői az alkotmányos életükön, hatóságaikon, hivatalos irataikon elkövetett törvénytelenséget nem akarták elfelejteni, a hiányzó és megrongált iratok történe-