A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Seresné Szegőfi Anna: Vármegyei jegyzőkönyv - mint hadizsákmány

Az iratokból megismerkedhetünk a „hadizsákmány" elvitelének körülményeivel is.

2 ,,E' évi - azaz 1849. - Január 25-én délutáni 1 és 2 óra között kezdett bevonulni Miskolczra, a herceg Windisgräcz Alfréd tábornok vezérsége alatt Magyarországra betört cs. sereg egyik - mintegy öt ezer főbóT álós 18 ágyútól kísért dandára, vezéreltetve Schulzig Ferenc cs. tábornok által." A bevonuló sereg elsők között a vármegye székházát kereste fel, hogy a tisztviselőket feleskesse a császár hűségére. A felesketés nem bizonyult egyszerűnek, a főparancsnok által szerkesztett nyilatkozatot, amely szerint a tisztviselők „első Ferenc József ausztriai császár és királynak jobbágyi hűséggel" hódolnak, nem írták alá: „a sereg bejövetelétől számítva 3-k napon gr. Pálffy által parancsolta Schulzig, miszerint a megyei tiszti kar, 6 óra alatt Ferenc József ausztriai császár iránti hódolatát írásban nyilatkoztassa ki, az ezt megtagadókat élet s vagyon vesztéssel fenyegetvén." A tisztikar közös értekezleten szerkesztett egy másik nyilatkozatot, amely az erőszak hangoztatása mellett megfogalmazásában is az eskü tényleges megtagadását jelentette: „ .. . minden eddigi koronás királyink által ünnepélyes esküvel is szentesített törvényeinkkel biztosított hazánk integritásának, függetlenségének úgy szinte alkotmányos jogainak, szabadságának, s a magyar nemzetiségnek teljes épségmegtartása mellett: ausztriai császár Ferenc József ö felségének Pragmatika Sanctio erejénél fogva majdan törvényes módon leendő megkoronáztatására esetére hódolatunkat előre nyilvánítjuk." A tisztikar értekezletének azonban nem nyílott rá módja, hogy a fenti nyilatkozatot részleteiben megtárgyalja, mert megjelent a megyeházánál Pálffy, fegyveresek kíséretében és kényszerítette a tanácskozás résztvevőit, hogy majdani királyválasztásra hivatkozás helyett jobbágyi hűségesküt tegyenek. A hűségeskü azonban nem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy a katonai igazgatás gépezete zavartalanul működjön. A császári sereg a vármegye tömlöcében raboskodók ügyeit is szerette volna felülvizsgálni, hogy a katonáskodást megtagadókat, vagy az árulásért elítélteket szabadon bocsássa, a periratokat azonban nem szolgáltatták ki a seregnek, bár a rabok szabadon bocsátása így is megtörtént. A hivatali állások betöltése is nagy nehézségekkel járt, a tisztviselők hivatkozással az alkotmányosan megválasztott tisztségviselők távollétére megtagadták az utasításokat. Ez a tény késztette Schulzig altábornagyot arra, hogy a jegyzőkönyveken töltse ki dühét. Az eset pedig így történt: „Gróf Pálffy által rendelést adott ki Schulzig az iránt is, hogy a tisztviselők pontos névsora adattassék elő, kiknek a legszigorúbb hangon jelenté ki, hogy hivatalaikat, sőt illető kerületeiket semmi szín alatt sem szabad elhagyniuk, rendelést adott továbbá az iránt is, hogy a honvédelmi választmány jegyzőkönyvei, valamint a B. Vay Lajos főispán úr kinevezését tárgyazó rendelet, s azon jegyzőkönyvek melyek Miklós Ferenc s Gencsy László alispán urak alispánokká megválasztására vonatkoznak... mutattassanak elő. Ezen jegyzőkönyvek s rendelet a szokásos fenyegetőzésekkel levéltárunkból ki kényszerítettvén, a b. Vay Lajos főispán urat kinevező okiratot, mely még István Nádor és Szemere Bertalan belügyminiszter úr neveik alatt kelt, valamint a jegyzőkönyvek azon pontjai, melyek Miklós Ferenc és Gencsy László urak megválasztásukról szólnak - Gr. Pálffy saját kezeivel keresztül húzgálta." Végül Bárczay László és Sütő János személyében az altábornagy alispánokat nevezett ki, akiket személyükben tett felelőssé az ügyintézésért. Amikor a honvédsereg közeledtére Schulzig kivonult a városból az általa kinevezett két alispánt fogolyként magával