A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Udvari István: Adalékok a szórványukránság XVIII. századi történetéhez Szabolcs megyében

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK Adalékok a szórványukránság XVIII. századi történetéhez Szabolcs megyében Szabolcs megye egykori nádudvari és dadái járásaiban élt ukrán szórványlakossággal kapcsolatos XVIII. század végi történeti demográfiai, népességtörténeti, valamint nyelvhasználati problémákhoz levéltári források alapján szolgáltattunk adalékokat.

1 A megye kisvárdai és bátori járásainak ukrán szórványnépességéről kevesebb forrás maradt fenn. Egyházigazgatásilag a XIX. század elejéig, a gyulaji esperesi kerülethez tartozó községek nyelvi uzusáról, lélekszámáról nem állanak rendelkezésünkre XVIII. századi levéltári források. Bél Mátyás négy községben jelez ukrán lakosságot (Karász, Ajak, Tass, Pilis),

2 ugyanakkor a korabeli (1747-es) egyházi Összeírás 12 görögkatolikus parochiát és hét leányegyházat adatol.

3 Az 1772-es vármegyei összeírás 6 községben utal vegyes ukránmagyar lakosságra (Ajak, Bácsaranyos, Gyulaj, ópályi, Pócs, Beitek) és egy községben (Pilis) ukrán lakosságra.

4 Két évvel később a gyulaji esperesség területén 10 parochiát és 19 filiát írtak össze.

5 Alsó-Szabolcs XVIII. századi népiségére, vallási viszonyaira vonatkozó levéltári adataink alapján joggal feltételezhetjük, hogy a XVIII. század második felében Felső-Szabolcsban is nagyobb volt az ukrán lakosság száma, jelentősége, mint azt az 1772-es Összeírás mutatja. Annak oka, hogy a vármegyei összeírás csak egy részükről vett tudomást, minden bizonnyal abban rejlik, hogy a magyar környezetben, a magyar falvakban élő ukránság már akkor a nyelvváltás felé tartott. Baktalórántháza 1749-től fennmaradt cirill betűs anyakönyvének bejegyzései pl. a görögkatolikus közösség magyar nyelvűségéről tanúskodnak. Erről többek között a keresztnevek alaki megformáltsága, valamint a Bakta környéki helységek neveiből képzett, csak Baktán keletkezhetett családnevek is egyértelműen vallanak. Vö! 1749. Dani Istók, Dani Peter, Batori János, Vikony István, Tovt György stb., valamint a Laskodi, Apagyi, Rohodi, Lejtai, Ligeti, Batori családnevek. A Kis Bodnár, Kis Orosz, Petro János, Veres Takács stb. típusú kettős családnevek is sajátosan magyar képzésűek.

6 E családnevek ragadványnévi eredetű első eleme eredetileg megkülönböztető funkciót töltött be, s csak később vált a családnév szerves részévé. A fenti sajátos képzésmódot mutató nevek megmutatják, hogy magyar nyelvű közösségben keletkeztek. Ismeretes, a nevet mint megkülönböztető, identifikáló elemet nem az illető egyén veszi fel, adja önmagának, hanem attól a közösségtől kapja, amelyben él. A név mint társadalmi produktum elsősorban nem az egyénre, hanem az azt létrehozó közösségre jellemző. E területen is számottevő volt a magyar és a megmagyarosodott görögkatolikusok száma, amit az is mutat, hogy a községek egy részében magyarul prédikáltak a görögkatolikus papok.

7