A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Udvari István: Adalékok a szórványukránság XVIII. századi történetéhez Szabolcs megyében

Járás 1772 1774 1772 községek gk. parochiák fíliák ukrán-magyar ukrán nyelv száma száma száma nyelv használatos használatos Kisvárdai Bátori Dadái Nádudvari 36 31 42 20 6 14 8 6 8 11 27 10 2 4 2 1 129 34 56 6 3 Figyelemre méltó az is, hogy a későbbi, XIX-XX. századi statisztikák és népességtörténeti feldolgozások Szabolcsból csak a bátori járásban mutatnak ki ukrán népességet.

8 A szatmári ukrán szórványokhoz (Nyíracsád, Nyírdezs, Nyírcsászári, Nyírvasvári, Penészlek, Nyírlugos) simuló szabolcsi községeket (Nyírpilis, Nyírbéltek) a XVIII. század elején ülték meg az ukránok. Ukránokkal a XVII. században betelepített Máriapócsnak basilita rendháza és híres búcsúi révén állandó népi, kulturális, társadalmi kapcsolata volt a kárpátukrán etnikai területekkel. A Szabolcs és Szatmár megye határán kialakult, utolsó napjait élő viszonylag egységes ukrán sziget több községét harmadik magyarországi expedíciója alkalmával 1903-ban a neves ukrán etnográfus, V. Hnatyuk is felkereste. Betegen, minden hivatalos támogatás, ajánlás nélkül érkezett a dél-nyírségi falvakba, ahol néhány napot eltöltött ugyan, de nem talált sem nyelvi, sem irodalmi emléket, nem jegyzett fel említésre méltó folklóranyagot sem.

9 Ukrainisták a vizsgált terület mindössze egy községében végezhettek nyelvjárási gyűjtőmunkát, P. Lizanec 1966-ban Penészleken ű-ző nyelvjárási anyagot gyűjtött.

10 A megye termelőerőinek és népességének pusztulása lényegében a kettős királyválasztástól folyamatos, állandó volt a Rákóczi-szabadságharc elbukásáig. A harcok, az üldöztetések elmúltával a falvak elmenekült lakossága visszatért otthonába, mint ahogy erre Bél Mátyás számtalan helyen utal. A források, feldolgozások arról is szemléletesen szólnak, hogy a spontán vagy szervezett újjátelepülés több faluban ott érte a népesség töredékét.

11 1720-ban a megyei hivatalnokok régi összeírásokból és okiratokból összeállították azon praediumok számát, amelyek egykor népes községek voltak, 1720 táján azonban már lakatlannak bizonyultak. Nem kevesebb, mint 53 ilyen pusztát sorolnak fel. A nádudvari járásban 30-at, a dadái járásban 11-et, a bátori járásban 9-et, míg a kisvárdai járásban 3-at.

12 A prédiumok összeírása megvilágítja azt a kérdést is, miért éppen abban a járásban kevesebb az ukrán szórványtelepülések száma, amelyik legközelebb esik a kompakt ukrán etnikai területekhez. A Rákóczi-szabadságharc után az elszegényedés, pusztulás, a népesség csökkenésének tendenciáját a népesség stabilizálódása majd számszerű gyarapodása követte. A népességtartó képességükhöz viszonyítva túlnépesedett Zemplénből, Abaújból, Borsodból, Bereg északi részéről a migráció, többek között a jobb népességeltartó feltételekkel bíró Szabolcsba irányult, ahol a népsűrűség a fentebb elemzett okok miatt a XVIII. század folyamán végig alacsonyabb volt, mint a környékén fekvő ún. „népességkibocsátó" megyékben. A régi lakosság visszaszivárgása, az idegen etnikumok és magyarok betelepülése eredményeként a megye lakosságának száma a század első évtizedeihez képest 17841787-re megkétszereződött.

13 A XVIII. században viszonylag nagy volt az ukránok aránya, több faluban románok telepedtek meg,

14 Nyíregyházára szlovákok érkeztek,

15 Rakamazra, Tímárra, Vencsellőbe pedig németek.

16