A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

RÉGÉSZETI-MŰEMLÉKI KÖZLEMÉNYEK - Feld István: Egy gömöri falusi templom

5. kép. A templom a XVJ-XVIl. században 6. kép. A templom a XVII-XVIII. század fordulóján század végére a szűkebb környék egyik egyházi központja lett, négy-öt környékbeli település tartozott hozzá. A falusiak és földesuraik ekkor már a reformáció helvét irányát követték, s így Zubogy egyháza is reformátussá vált. Ez számos változtatással járt együtt. Először bizonyára az oltár került ki a templomból, később elbontották az ugyancsak feleslegessé vált sekrestyét. Mindezt a kialakuló református liturgia tette szükségessé, s ezzel — elsősorban a templombelső új berendezésével — függhetett össze a templom nyugati bővítése is. Az ekkor készült új nyugati falban egy igen egyszerű bejáratot is kialakítottak, előtte kis szélfogót építettek (5. kép). Országszerte hasonló módon alakultak át az egykori katolikus templomok, nagyobb változtatásokra, új templomok emelésére ezekben az időkben sem lehetőség, sem pedig igény nem volt, mivel a lakosság 90%-a áttért az új vallásra. A legkorábbi református berendezésből sajnos nem maradt ránk semmi, a felszerelési tárgyak közül is csak egy ónkupát ismerünk, ,,Kozári Mihál, 1581" felirattal. A falu életének legnehezebb időszaka a XVII. század utolsó harmada volt. Ekkor ismét török csapatok sarcoltak a vidéken, majd a Putnok váráért harcoló kuruc és császári katonaság adóztatta és pusztította felváltva a környék falvait. Ebben a nehéz helyzetben veszítette el lelkészét is Zubogy. Nem lehetetlen, hogy maga Szalóczy Mihály rejtette el a templomban távozása előtt azt a közel hetven darab, 1619 és 1673 között vert ezüstpénzt, mely az ásatás során került ismét napvilágra. Ez idő tájt kerülhetett földbe az említett gótikus kehely is. A falut ért pusztulás mértékét mi sem jellemzi jobban, mint hogy ezek az értékek napjainkig a földben maradtak: elrejtőjük sohasem tért vissza. Hosszú lenne felsorolni azokat a hadjáratokat és kisebb csatározásokat, melyek hozzájárultak a pusztuláshoz. Jellemző a végeredmény: még 1720-ban is csupán öt jobb ágy családot írtak össze a faluban. Természetesen mindezt a templom sorsa is tükrözi: szinte teljesen romba dőlt ebben az időben. Beszakadt a szentélyboltozat, kidőlt a szentély északi fala, magával rántva egy támpillért és a diadalívet. Teljesen megsemmisült a hajó délnyugati része a szélfogóval. Valószínű, hogy ezután hosszú ideig romokban hevert az épület, s csak az 1710-es években indult meg az újjáépítés. A XVIII. század első fele az egész országban a nagy