A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

RÉGÉSZETI-MŰEMLÉKI KÖZLEMÉNYEK - Feld István: Egy gömöri falusi templom

több más faluval együtt Zubogyot is teljesen elpusztították, még — a bizonyára fából készült - házai egy részét is elvitték. Hogy pontosan mi történt, ma már nem állapítható meg. Egy azonban biztos: akár tűz pusztított a faluban, akár más okból dőlt össze a templom, ez a falu lakóinak életében jelentős esemény volt. Az újjáépítés pontos idejét sem tudtuk meghatározni, az egyszerű ajtókeret alapján történhetett ez a XIII. század második felében, de már a XIV. században is. Ugyancsak nem sikerült pontos adatokra szert tennni arra vonatkozóan, hogy mikor bővítették a templom szentélyét és mikor építettek mellé egy sekrestyét. Mindkét építményből ugyanis csak az alapfalak csekély maradványait lehetett kiásni, így egykori formájukról is csupán feltételezéseink vannak (2. kép). Tudjuk, hogy korai kőtemplomaink sekrestye nélkül épültek, s azok csak a XIII. század végétől lettek szerves tartozékai a falusi egyházaknak. Létesítésük két okra vezethető vissza: egyrészt a gyarapodó egyházi felszerelést helyezték itt el, másrészt kápolnaként is szolgáltak. Sok helyen oltáralapozások is előkerültek itt, így valószínű, hogy bizonyos alkalmakkor a szertartások egy része itt zajlott. Míg a sekrestyekápolnák igen gyakoriak középkori templomainknál, a szentély kisméretű, félköríves bővítményéhez hasonlót eddig még nem sikerült felfedeznünk. Méreteinek ismerete nélkül egy új szentélynek gondolnánk, ha azonban figyelembe vesszük, hogy belső átmérője csupán 120—140 cm között volt, rá kell jönnünk, hogy itt sem egy oltár, sem pedig a pap nem fért volna el. Rendeltetése így ismeretlen marad számunkra, de valószínű, hogy nem a liturgia változásainak, a falusi vallásosság új igényeinek köszönhette létrejöttét. Inkább a kegyúr, a földesúr igényeit, reprezentációs törekvéseit elégíthette ki, talán épp egy ereklye méltó befogadására készült. Mindenképpen valószínű, hogy a zubogyi egyház ismertetett „gazdagodása" összefüggésben állt azzal, hogy a falu egy középnemesi család lakhelyévé vált. Sőt feltételezhető, hogy ebben az időben került sor a templombelső falképekkel való díszítésére. A hívők oktatását és a kegyúr bőkezűségének igazolását egyaránt szolgáló színes, alakos ábrázolások utolsó maradványait — köztük egy Madonna-alakot — az 1935 körüli tatarozás során semmisítették meg, ránk csak néhány kis folt maradt belőlük. A XrV. század végén kihalt a Zubogyi-család, de a falu fejlődése - már amennyire ezt a mostoha természeti viszonyok lehetővé tették - nem állt meg. A XV. század első felében készült adó összeírások szerint a környék nagyobb települései közé tartozott, s így előkelő helyet foglalhatott el új földesurai, a közeli Alsószuhán lakó Szuhaiak birtokai között. Ez indokolhatta azt, hogy valamikor az 1400-as évek végén - 1500-as évek elején sor került templomának „modernizálására". Ez nem annyira a befogadóképesség növelését jelentette - a hajó nagysága nem változott - hanem sokkal inkább a szentély új igényeknek megfelelő átépítését. A XV. század végén - párhuzamosan az általános műveltségi színvonal emelkedésével — egyre nagyobb szerepet kezdett játszani az istentiszteleteken belül a szent szövegek felolvasása, tanítása. Ugyanekkor megváltozott az oltárok formája, elterjedtek a képekkel, szobrokkal díszített szárnyasoltárok a falusi templomokban is. Mindez az eddigi szentélyterek és világítási rendszerük megváltoztatását követelte meg. Szinte általánosnak mondható, hogy legalább a déli szentély ablakot új, nagyméretű, gótikus kőráccsal díszített nyílásra cserélték ki. A nagyobb településeken, főleg a mezővárosokban új templomok, de legalább új szentélyek épültek, de — a kegyúr anyagi lehetőségeinek megfelelően — számos faluban is követték e példát. A templomépítkezéseknek olyan reneszánsza bontakozott ki a Mátyás uralkodásától Mohácsig terjedő időben, melyre korábban csak a XIII. században volt példa. De a reneszánsz itt nem csupán 2* 19