A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

RÉGÉSZETI-MŰEMLÉKI KÖZLEMÉNYEK - Feld István: Egy gömöri falusi templom

A történészek már régóta vitáznak arról, hogy mikor is jöttek létre nálunk az úgynevezett szilárd határú, zárt falvak. Az egyik vélemény szerint már I. István törvényei is ilyen, állandóan egy helyben lakó, pontosan meghatározott területtel rendelkező falvakról tanúskodnak. Mások úgy vélik, hogy sokhelyütt még a XIII. század elején is csak hosszabb-rövidebb ideig élő „településmagvak" léteztek, s ezekből csak a tatárjárás körüli időszakban jöttek létre a mai falusi települések egyenes ősei. Mindkét felfogás képviselői krónikák és oklevelek szövegeit idézik igazuk bizonyítására, de meggondolkoztató az is, amit mindehhez a régészet tud hozzátenni: a terepbejárások során a ma is élő falvak körül gyakran négy-öt, csak az Árpád-korban létezett, igen kicsiny település nyomait lehetett megfigyelni. Természetesen a megtelepedés és a falukialakulás folyamata vidékenként más és más volt. így nem lehetetlen, hogy Zubogy létrejöttének kérdésében épp IIa Bálintnak, Gömör megye története néhány éve elhunyt tudósának van igaza, aki a falu kezdeteit a XII. század második felében kereste. Az erdős, mocsaras, földművelésre kevéssé alkalmas vidék ekkor a király birtoka volt, lakói a helynevek - így maga a Zubogy név - tanúsága szerint elsősorban szlávok lehettek. Belőlük kerülhetett ki a gömöri királyi vár szolgálatára rendelt kis falu lakossága is. Számukra épülhetett tehát fel az említett kőtemplom, de arra, hogy volt-e ennek fából készített elődje, itt sem tudunk válaszolni. A kutatás során — bár kutatóárkaink mind a templom belsejét, mind környékét behálózták - korábbi építmény maradványai nem kerültek napvilágra, de nem sikerült szert tenni a kőfalak korát meghatározó leletre sem. A kőtemplom igen egyszerű szerkezetű volt, ugyanúgy, mint sok száz kortársa: a közel négyzetes hajóhoz — a hívők, a falu lakói terméhez — egy kisebb és bizonyára alacsonyabb, egyenes záródású szentély csatlakozott - az oltár és a miséző pap helye. Ez az elrendezés évszázadokon keresztül élt lényeges változtatás nélkül, mint alapvető igényt kielégítő ősi típus. Tömegeivel — a román kori építészetre jellemző módon - ugyanazt a lépcsőzetes elrendezést mutatja, mint akár a nagy katedrálisok. E kis templomoknál a hajó déli oldala a főhomlokzat, kissé nyugatra eltolódva itt helyezkedik el a bejárat, felette egy szimmetrikus ablakcsoport kettő, három — mint itt — vagy négy ablakból. A hajót Zubogyon is síkmennyezet fedhette, a szentélyt — mely másutt gyakran félköríves formájú — donga - vagy keresztboltozat. A ránk maradt részletekből az is megállapítható, hogy az épület nem készült akor legfejletteb építési technikájával. Egyszerű kőművesmesterek építhették, környékbeli tört kőből, erős habarccsal, a szilárdság fokozására szolgáló falkötő gerendákkal. Mindezek ellenére nem sorolható templomunk a ma különösen kedvelt és kutatott népi építészet emlékei közé. A kőtemplomot ugyanis sohasem maga a falu népe építette - még akkor sem, ha pénze, segédmunkája hozzá is segített felépüléséhez —, az mindig más, nagyobb építkezéseken tanult mester — kőműves, igen ritkán kőfaragó — munkája. Egészen a legutóbbi időkig a falvak egyháza méretével, jellegével - rendeltetésének megfelelően — annyira kiemelkedett a falusi házak (köztük a nemesi udvarházak) közül, hogy nem lehet egy sorban említeni velük. Azt, hogy a templom kiképzése egyszerűbb vagy gazdagabb lett - külsejét-belsejét díszítették, toronnyal, karzattal látták el - mindig az építtető — általában a földesúr, ritkábban a falusi közösség — lehetőségei és szándékai szabták meg. Úgy tűnik, hogy a faluban lakó tehetősebb földesúr — saját gazdagságát, hatalmát bizonyítandó - gyakran díszes kapuval, párkányokkal, toronnyal ékesített templomot emeltetett. Mint láttuk, Zubogyon - mely egy volt a nagyszámú királyi várföld közül - erre nem volt mód, itt csak egy egyszerű templom épült. 2 A HOM Közleményei 17