A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Spravodaj Oblastného Podunajského Múzea v Komárne l.,2. (Liszka József)

Spravodaj Oblastného podunajského Múzea v Komárne 1, 2. sz. (A komáromi Duna Menti Múzeum Értesítője.) Komárno, 1979. 70, 129 1. A szlovákiai magyar tájak egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező múzeuma a komáromi Duna Menti Múzeum. E mai intézmény őse, a Komárom Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet még 1886-ban alakult, s azóta szinte töretlenül fejlődik, kisebb-nagyobb névváltoztatásokkal a Duna menti kulturális centrumban. A múzeum ma is használatos nevén 1950-től ismert. Azóta a fokozatosan kiépített színvonalas állandó kiállításaival (régészeti, történeti és néprajzi kiállítás, Jókai- és Leháremlékszoba, görögkeleti műemléktemplom, martosi tájház, munkásmozgalmi kiállítás stb.), időszaki tárlataival, valamint kiforrott kutatási módszerekkel dolgozó kutatógárdájával kétségtelenül a legjelentősebb délszlovákiai múzeummá vált. A kezdeti évtizedekben különféle címmel értesítőket, évkönyveket is adott ki a Múzeumegyesület, ám ez a hagyomány valahogy elfelejtődött. Mindaddig, amíg meg nem jelent 1979-ben a Duna Menti Múzeum Értesítőjének 1. száma. Az ízléses kiállítású füzetben öt nagyobb, szlovák nyelvű, magyar összefoglalókkal ellátott tanulmány kapott helyet. Kajtár József és Tok Béla: 90 éves a komáromi múzeum c. összefoglalásában a város múzeumügyének fő periódusait tekinti át négy nagyobb korszakra bontva. A legnagyobb teret természetesen a közelmúlt eredményeinek szentelik a szerzők, éppen ezért szervesen kapcsolódik a dolgozathoz (még ha térbelileg messze, az összeállítás végére is került) Kajtár József beszámolója a Duna Menti Múzeum 1979. évi tevékenységéről. E jelentésből képet kapunk nemcsak a kutató- és gyűjtőmunkáról, hanem a kiállítások látogatottságáról, a közművelődésies publikációs tevékenységről egyaránt. Síastná Ida: Adalék a Komáromi járás néprajzi jellemzéséhez c. dolgozata mintegy bevezető kíván lenni egy leendő, a népi kultúra Komárom környéki részjelenségeit vizsgáló tanulmánysorozathoz. A szerző, a terjedelem megszabta korlátok között, többékevésbé hiteles képet nyújt a járás népi kultúrájáról, annak is inkább tárgyi világáról. Kár, hogy görcsösen ragaszkodik a mai közigazgatási határokhoz, annál is inkább, mivel a komáromi múzeum nem járási, hanem területi hatáskörrel rendelkezik. Ratimorsky Piroska: Hetényi őskori és kora középkori régészeti lelőhelyek címmel a Kisalföld egyik legjelentősebb „régészeti paradicsomának", a Komárom melletti Hetény (Chotín) eddigi régészeti irodalmát dolgozta föl. A tanulmányt a szerző által feltárt hetényi kelta temető leletanyagából ízelítőt adó 3 táblányi képanyag egészíti ki. Csak sajnálhatjuk, hogy az összefoglaláshoz nem csatolt térképet, ami a könnyebb tájékozódást segíthette volna. A munka azonban így is megbízható alapnak tűnik a település teljes régészeti topográfiájának összeállításához. Mácza Mihály: A komáromi munkásság bérharcai a tőkés gazdaság ideiglenes stabilizációja idején (1924-1929) c. dolgozatában eredeti, levéltári adatokra támaszkodva fél évtized sztrájkmozgalmát mutatja be a polgári Csehszlovák Köztársaság idején.