A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Spravodaj Oblastného Podunajského Múzea v Komárne l.,2. (Liszka József)

A felsoroltakon kívül az értesítőt még rövidebb hírek, valamint a múzeum történetével kapcsolatos, ill. mai kiállításait bemutató képanyag egészíti ki. A Duna menti Múzeum Értesítőjének 2. száma már valamivel kiforrottabb köntösben, nagyobb terjedelemben került az érdeklődők kezébe. Akiadvány újdonsága ezenkívül, hogy - az előző kötet gyakorlatától eltérően — nem kizárólag rövid magyar rezümékkel megtoldott szlovák nyelvű dolgozatokat tartalmaz, hanem két írás (Farkas Veronikáé és Tok Béláé) teljes terjedelemben magyarui jelent meg — szlovák összefoglalóval. Trugly Sándor: A Komárom munkásnegyediavar kori temető c. dolgozatában az 1977 nyarán Komárom határában leletmentő ásatás során feltárt kora avar kori temetőrészlet leletanyagát adja közre. A szakmai szempontból kifogástalan, teljes anyagközlést jó erudícióra valló elemzés és értékelés zárja. A szóban forgó temető jelentősége, hogy nem csak Komárom nagyszámú avar kori temetői közül (eddig nyolcat vehettek számba, s részben tártak is föl a kutatók) ez a legkorábbi, hanem szlovákiai viszonylatban is, a nagykeszi (Vefké Kosihy) temetőrészlet mellett, annak számít. Tok Béla: Adatok a komáromi építőácsok történetéhez c. írásában a múzeum gyűjteményében lévő levéltári anyag alapján egy jellegzetes helybeli céhes ipar múltjának ismeretéhez közöl újabb adatokat. Komárom városa már a késő középkortól híres volt a különböző famunkákra specializálódott műhelyeiről (gondoljunk csak a közismert komáromi ládákra, amelyek a dunai kereskedelem révén egész a Balkánra is eljutottak!). Ezt a tényt a város szerencsés fekvése magyarázza: a Vágón (s részben a Nyitrán) leereszkedő szlovák tutajosoknak egyik végállomása volt, tehát nyersanyaggal bőven el volt látva. A szóban forgó dolgozatból képet kaphatunk a céh rendtartásáról, a mesterek és legények nyilvántartásáról, a tagság nemzetiségi összetételéről (az eredetileg német jellegű céh csak fokozatosan, a kiegyezés időszakára magyarosodott el), a céh temetkezési egyletéről stb. az 1718-1872 közötti időszakban. A szerző rövid kitekintést nyújt az 1872-ben eltörölt céh utóéletéről, az ácstársulatról is. Művészettörténeti elemzés Farkas Veronika: A komaromi görögkeleti templom stallumai c. dolgozata, amely a múzeum állandó kiállításához tartozó műemléktemplom fafaragványait mutatja be és elemzi nagy alapossággal. A fényképeken is megcsodálható gyönyörű barokk reliefek az osztrák Georg Raphael Donner köréhez tartozó Franz Xaver Seegen (Seegner, 1724-1780) munkái, és eredetileg a Tata melletti Majkon letelepedett kamalduli szerzetesek számára készültek. Komáromba csak 1785-ben kerültek egy árverés útján. Slastná Ida: A Komárom környéki hímzőipar c. munkájában a komáromi polgárság ízlésvilága igényeit kielégítő falusi hímzőipar bemutatására vállalkozott. Az eredetileg Hetényben, a múlt század végén „fentről jövő hatásra" (a helybeli földbirtokos feleségének inspirálására) kibontakozó, eredendően piacra dolgozó hímzési gyakorlat gyorsan elterjedt a környező falvakban is (Izsa, Marcelháza, Komáromszentpéter stb.). A szerző e háziipari tevékenység kialakulásának történetét, valamint a különböző hímzési technikákat, ill. munkaalkalmakat mutatja be. A második kötetben még Virágh József: Az állami gazdaságok fejlődésének főbb jellemzői a komáromi járásban 1945 és 1980 között c. rövid írása, valamint a múzeum 1980-as tevékenységéről készült beszámoló és hírek olvashatóak. LISZKA JÓZSEF