A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Anton Habovstiak: Oravci o svojej minulosti (Michal Markus)

Ján Mjartan: Ludové rybárstvonaSlovensku (Népi halászat Szlovákiában.) Bratislava, 1984. 380 1. Ján Mjartan összefoglaló művét az 1967 óta megjelenő Klenotnica Slovenskej L'udovej Kultúry című néprajzi sorozat 14. köteteként jelentette meg a korábbi kötetekkel azonos, nagyszerű kivitelben a Szlovák Tudományos Akadémia kiadóvállalata. Ján Mjartan a szlovák néprajztudomány nagy alakja, nem először foglalkozik a halászat kérdéseivel. Több kiváló, személyes tájékozódáson alapuló tanulmányban foglalkozott elsősorban szűkebb pátriája Trencsén, Csadsza, Trsztena, valamint Liptó halászatával. Ezeket a korábbi halászattal foglalkozó feldolgozásait is a kérdésre vonatkozó földrajzi, ichtológiai, történeti-helytörténeti és nem utolsó sorban néprajzi irodalom ismerete és eredményes felhasználása jellemezte anélkül azonban, hogy az saját kutatásait, gyűjtéseit valamelyest is háttérbe szorította volna. A leíráson mindig túlhaladt, legfőbbképpen erős rendszerező készsége következtében. Rendszerező törekvései a maguk teljességében, következetességében nyilatkoznak aztán meg ebben az összefoglaló jellegű, eleve rendszerezésnek készült munkájában. Ján Mjartan ebben a munkájában az egész Szlovákia népi halászatáról szól, bár meg kell állapítanunk, hogy továbbra is főként az egykori Trencsén, Árva, Túróc, Liptó megyék, illetve a Dunába siető folyók (Vág, Garam, Zsitva, Ipoly) felső folyásainak, illetőleg a Dunajec és Poprád folyók halászatával foglalkozik. Kelet—Délkelet-Szlovákia halászatáról viszonylag kevés szó esik. A Duna és a beleömlő folyók alsó folyásának halászatáról is csak érintőlegesen, amazokkal kapcsolatosan szól. Nagyszerűen ismeri és használja is a Duna halászatára vonatkozó magyar irodalmat, mint ahogy széles körű kitekintéssel is van a távolabbi környezet halászatára és ezeknek a területeknek és népeknek, népcsoportoknak a halászatáról szóló szakirodalomra {Herman 1887, Volkov 1899, Jankó 1900, Curcic 1912, Antipa 1916, Moszyhszki 1928, 1938, Khin 1930, 1970, Ecsedi 1933, Kiss 1943, Znamiersowska-Prüfferowa 1947, 1965, 1971, Szilágyi 1961, Sólymos 1965, Zecevic 1969, Gauda 1971 stb.). Az anyagi kultúra vizsgálatának egyik legkidolgozottabb területe a halászat. A számtalan adatközlés, résztanulmány egyenesen megköveteli, hogy az általuk is közvetített ismereteket valaki vesse össze, rendszerezze és az esetleg mutatkozó hiányokat pótolva az egész anyagot egységes összefoglalássá formálja. A szlovák néprajztudományban is eljött az ideje annak, hogy a különböző tárgykörökből elkészüljenek a monografikus feldolgozások. A szlovák népi halászat vonatkozásában ezt a munkát ezzel az összefoglalásával Ján Mjartan végezte el. Ján Mjartan összefoglalása szigorú logikát követ, rendet alakít ki. A rövid bevezető után, ami a kutatás és feldolgozás előzményeiről, valamint szempontjairól szól nagyon összefogottan, az első fejezet az eszköz nélküli halászatról ad képet. Ebben a fejezetben veszi sorra a kézzel, az ütéssel, a bódítással vagy mérgezéssel való halfogás módozatait. A második fejezet rövidebb és az elkerítéssel, elgátolással befogott halászatról tudottakat