A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Ján Mjártán: Ludové rybártsvo na Slovensku (Dankó Imre)

Olga Hemerková: Eredeti magyar népi táncok és szokások Kiadta az Osvetovy ustav. Bratislava, 1982. 168 1. A szlovákiai magyarság népi kultúrájáról aránylag ritkán jelennek meg néprajzi közlések. A Csehszlovákiában élő magyar nemzetiség számarányához viszonyítottan a publikált tanulmányok száma kevésnek tekinthető. Önálló kiadványok csak elvétve látnak napvilágot. Éppen ezért különös figyelemmel fordulunk minden olyan publikációra, amely a magyar népi kultúráról nyújt adalékokat. A fenti kiadvány a népművelők számára jelent meg rotaprintes eljárással voltaképpen kézirat gyanánt, s a belső borítólapon olvasható szöveg szerint nem árusítható. Mindez s a csekély példányszám (300) eleve meggátolja a munka szélesebb körű ismeretét a szlovákiai magyarok körében is, nem is beszélve az érdeklődő magyarországi kutatókról. A kiadványban közölt becses anyag ismerete föltétlenül fontos lenne a magyar népi kultúra tágabb összefüggéseinek tekintetében, az összehasonlító vizsgálatok és az interetnikus kapcsolatok szempontjából is. Hemerková Olga gazdag recens anyagot tesz közzé a csehszlovákiai magyar nyelvterület legkülönbözőbb pontjáról. A gyermekjátékok között nagyszámú példával találkozunk, amelyek eddig alig voltak ismertek a szakirodalomban, s az itt közölt leírások tekinthetők az első részletes és pontos bemutatásnak. Különösen figyelemre méltóak a dialóguson alapuló játékok. A kapcsolódó dallamok fontos kiegészítői a táncos dramatikus szokásoknak. Rendkívül figyelemre méltó a pörömözés, a ninive, a kecskejáték, s más táncos párbeszédes játék. Meglepően gazdag hagyományra utalnak a népszokások táncos-dalos elemei. A szerző a szokáshagyományból azokat a részleteket emeli ki, amelyeknek a fő eleme a tánc, a dal, a zene, gyakran egymásba kapcsolódóan, illetőleg egymást kiegészítőén. A tánc legkülönbözőbb típusait ismerteti. Különösen érdekes az árgyélus tánc, az ugrós pillike, a színalázás, a seprűtánc, és a széktánc. Ezeknek a táji, mikroetnikai jellege jól megvonható. A kelendáris szokások kutatója számára is sok becses adalékot tartalmaz a kiadvány. Lényeget rögzítő leírásokat kapunk a farsangolásról, a kiszehajtásról, a villőzésről, a sárdózásról és a tűzugrásról. A maszkos dramatikus szokásokra is bőséges adatokat találunk. A gondosan összeállított példatárat külön is kiemeljük. Csak sajnálható, hogy ez az igényes, tudományos szempontból is fontos, szinte hézagpótló munka nem jelenhetett meg nagyobb példányszámban és megfelelőbb külsőben. UJVÁRY ZOLTÁN