A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Zuzana Hanudel: Lingviszticsnij atlasz ukrajinszkih hovoriv Szhidnoji Szlovaccsini I. (Udvari István)

Zuzana Hanudel: Lingviszticsnij atlasz ukrajinszkih hovoriv Szhidnoji Szlovaccsini I. Nazvi sztrav poszudu i kuhonnoho nacsinnya (A kelet-szlovákiai ukrán nyelvjárások nyelvi atlasza I. Ételek, edények elnevezései.) Bratislava — Prjasiv, 1981. Ukrán néprajzi, nyelvészeti, nyelvjárási kutatások nemcsak a Szovjetunióban folytak és folynak, hanem azokban a környező országokban és amerikai államokban is, amelyekben számottevő ukrán kisebbség él. Ezek közül a Csehszlovákiában, Eperjes székhellyel folyók a legszerteágazóbbak és legeredményesebbek. A csehszlovákiai ukrainisztikai kutatások elsősorban a Safarik Egyetem Bölcsészettudományi és Pedagógiai Karainak ukrán tanszékein, a hozzájuk kapcsolódó Ukrainisztikai Kutató Intézetben, valamint a szlovákiai ukránok önálló, szvidniki múzeumában koncentrálódnak. Széles körű és eredményes ukrán nyelvészeti kutatómunkát végeznek a prágai Károly Egyetemen is. A kutatások eredményei elsősorban két önálló kiadványsorozatban, a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének Tudományos Közleményeiben (Naukovi zapiszki Kulturnoho szojuzo ukrajinszkih trudjascsih u CSSSR) és a szvidniki Ukrán Kultúra Múzeuma Tudományos Gyűjteményében {Naukovij zbirnik muzeju ukrajinszkoji kulturi u Szvidniku), egyetemei aktákban és önálló monográfiákban látnak napvilágot. Ezek az eredmények mivel a történeti Magyarország területéhez kapcsolódnak, elszórva magyar vonatkozásokat is tartalmaznak, időnként meglepve a magyar szakembereket is. (Vö. Gunda Béla: Naukovij zbirnik, in; Szlovákiai Téka Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. k. 1977. 164-165.) Az 1980-as hivatalos adatok szerint Csehszlovákiában 47 121 ukrán él. Népilegnyelvileg lényegében hozzájuk tartozik annak a 7461 embernek a többsége is, amely orosznak vallotta magát. A nyelvi—nemzeti hovatartozásban megnyilvánuló kettősség a nemzeti újjászületési mozgalom megkésettségével, ill. az ukrán nemzeti öntudat, az ukrán önelnevezés e régióban való viszonylag késői jelentkezésével (századunk 40-es 50-es évek) függ össze. Szlovákiában 36 950 ukrán, Ül. 2410 orosz él. Az ukrán lakosság többsége a kelet-szlovákiai terület 4 északi járásában (bártfai, homonnai, ólublói, szvidniki) lakik. A két világháború közötti Csehszlovák Köztársaságban a történeti Magyarország ukrán etnikum területét közigazgatási, politikai képviselet tekintetében két részre osztották. Egy részén megalakult a bizonyos autonómiával rendelkező Podkarpatszka Rusz (Ruszinszko, Kárpátukrajna, Kárpátalja stb.) másik részét, Ung megyének az Ung folyótól nyugatra eső területeit, Zemplén, Sáros, Szepes megyék északi részeit pedig Szlovákiához csatolták. A szlovák-ukrán határ megvonásával kb. 100 ezer főnyi település, történetileg kompakt tömböt alkotó ukrán került kívül Kárpátalja határain, s az új politikai konstellációk létrejöttével a kárpátukránok társadalmi, gazdasági, kulturális és úgy tűnik nyelvi fejlődése is lényegében kettévált. A kulturális, nyelvi elkülönülés nyomai már a múlt században, az eperjesi püspökség megalakulásával kitapinthatóak. de csak Csehszlovákia megalakulása után válnak szembeszökővé. A kárpáti, délnyugati nyelvjárástípushoz tartozó szlovákiai ukrán dialektusok sajátos helyet foglalnak el az ukrán nyelvjárások rendszerén belül. E peremnyelvjárások egyik