A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Mihajlo Hirjak: Ukrajinszki narodni kazki Szhidnoji Slovaccsini (Mogyorósi Sándor)

száma. Egyedül a népmesék nyelvezetét vizsgáló részben tér ki a szerző a magyar vonatkozásokra. A szerző célja elsősorban az, hogy feltárja Kelet-Szlovákia ukránlakta vidékeinek ma is élő mesemondó tradícióit. M. Hirjak, a kelet-szlovák ukrán népi prózát 12 műfaji egységbe rendezi. A műfaji egységek, valamint a népi próza százalékos megoszlása a kötet alapján a következő: 1. állatmesék — 4,8%; 2. tündérmesék - 28,4%; 3. legendák 47,3%; 4. demonológiai mesék - 3,8%; 5. reális mesék — 47,3%; 6. történelmi mesék 0. 6%; 7. mondák -, 8. anekdoták - 4,6%; 9. kumulatív mesék - 1,2%; 10. aetiológiai mesék — 0,2%; 11. „igaz történetek" — 7,6%; 12. életképek —. A szerző pontosan lokalizálja a meseműfajok területi megoszlását, részletesen elemzi, hogy melyik mesemondó milyen műfajú mesét részesít előnyben. Megfigyelése szerint a felsorolt műfajok területi megoszlását, részletesen elemzi, hogy melyik mesemondó milyen műfajú mesét részesít előnyben. Megfigyelése szerint a felsorolt műfajok közül a reális mesék fordulnak elő leggyakrabban. A kötet gerincét kitevő fejezet a szlovákiai ukrán népmesék stílusát és szerkezetét vizsgálja. Részletesen kitér az olyan stíluselemekre, mint az átmeneti formulák és tipikus helyszínek (73-77. 1.), kezdő formulák (77-100. 1.), záró fordulák (100-121. 1.), pihenő formulák (121—124. 1.), szintaktikai ismétlések (124-133. 1.) állandó jelzők (138-143. 1.), varázselemek (143-146. 1.), epikus számok (146-147. 1.), foglalkozik a mesehősök neveivel (147—149. 1.), az előforduló földrajzi megnevezésekkel (149—150. 1. ), továbbá értekezik a mesék nyelvezetéről (155—161. 1.). A népmesék stíluselemeit a szerző bőséges példákra támaszkodva mutatja be. Elemzi egy-egy mesemondó által használt stíluselemek szerkezetét. M. Hirjak monográfiájában nyomatékosan rámutat arra, hogy a kelet-szlovákiai ukrán népmesék napjainkig megőrizték a különleges mesei világukat, bár megfigyelhető a tündérmesék stílusának egyszerűsödése. Az utóbbi negyven évben Kelet-Szlovákia ukrán etnikumú területén is gyengült a mesemondások intenzitása, kevesebb lett a „fantaszta" mesemondó, csökkent a közép- és a fiatalabb generáció érdeklődése a mesemondás iránt. Ezeket a változásokat az utóbbi évek kulturális-szociális fejlődésével magyarázhatjuk. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy az adott terület helyi mesemondó tradíciói a népi kultúra fajsúlyos elemeiként élnek tovább. A kötetben több mutató áll a szakemberek rendelkezésére. Kelet-Szlovákia ukrán népmeséinek bibliográfiája, a hely-, valamint a mesemondók névmutatója és az idegen nyelvű rezümék teszik használhatóbbá a kötetet. MOGYORÓSI SÁNDOR