A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Mihajlo Hirjak: Ukrajinszki narodni kazki Szhidnoji Slovaccsini (Mogyorósi Sándor)

Mihajlo Hirjak: Ukrajinszki narodni kazki Szhidnoji Slovaccsini (Kelet-szlovákiai ukrán népmesék.) Presov, 1983. 252 1. A kelet-szlovákiai ukrán népmesék gyűjtésének kezdete a XIX. század közepére tehető. Venelin György, az Oroszországba kivándorolt kárpátukrán szlavista Kárpátukrajna meséivel hasonlította össze a Poltáva vidékén gyűjtött népmeséket. A múlt század hatvanas éveiben megjelent első népmeséket az ismert szótáríró Mitrák Sándor jegyezte le. Ebben az évtizedben kezdi el a népmeséket gyűjteni Finciczky Mihály, valamint ekkor bontakozott ki Zloczky Tivadar érdeklődése is a kárpátukrán népmesekutatás iránt. A kárpátukrán népmesék teljesebb válogatása először a Szabó Eumén szerkesztette Szöveggyűjtemény . . .-ben lát napvilágot, amely 1893-ben jelent meg. A századfordulón gyűjti Kelet-Szlovákia ukrán népmeséit az eperjesi Széchenyi Kör tagja, a kiváló irodalmár és folklorista Szémán István. Tudományos igénnyel kutatja a kárpátukrán népi prózát a lembergi nyelvész és folklórkutató Volodimir Hnatyuk. Kutatásainak eredményeit az Etnograficni materialy z Ugors'koji Rusi (I—

III.) (Etnográfiai adatok Magyar Oroszországból) c. munkájában in: Etnograficnyj Zbirnyk (III., IV., IX. kötet Lviv, 1897, 1898, 1900) jelenteti meg. V. Hnatyukkal egyidejűleg kelet-szlovákiai ukrán népmeséket gyűjt/ Verhratszkij', a galíciai nyelvtudós. 1897-ben és 1899-ben járja Kelet-Szlovákia falvait/. Verhratszkij. Az ekkor gyűjtött adatok alapján írja meg a Znadoby dia piznann'a ugors'ko-ruskych govoriv (Segédlet a magyar-orosz nyelvjárások kutatásában) in: Zapysky Naukovogo tovarystva imeni Sevcenka (XLIV. kötet, Lviv, 1901) c. munkáját. A kelet-szlovákiai ukrán népmesék XX. századi kutatástörténete a lengyel L. Malinowski és a szlovák S. Czambel nevéhez kapcsolódik. Ugyancsak megkell említeni a prágai ukrainista /. Pan'kevic nevét, aki századunk 20-as, 30-as éveiben gyűjtött KeletSzlovákiában népmeséket, amelyeket Ukrajins'kigovory Pidkarpats'koj Rusi i sumeznych oblastej (Kárpátalji Oroszország és a szomszédos megyék ukrán nyelvjárásai) Praha, 1938. c. munkájában talárjuk meg. A megkezdett kutatást 1948-ban /. Gerovszkij folytatta. Az ötvenes években E. Vrabcová gyűjtött népmeséket Kelet-Szlovákiában, majd a hatvanas és a hetvenes években M. Hirjak kutatta e vidék ukrán népmeséit. M. Hirjak gyűjtései az Ukrajins'ki narodni kazky Schidnoji Slovaöíyny (II—VII.) (Kelet-szlovákiai ukrán népmesék) Presov, 1966— 1979) c. munkájában láttak napvilágot. M. Hirjak a Cirocha felső folyásánál végzett gyűjtésének eredményét a Narodna próza Staryns'koji dolyny (A Sztarin-völgy népi prózája) c. munkája in: Naukovyj Zbirnyk Muzeju Ukrajins'koji Kul'tury u Svidnyku 9/2 (Presov, 1979) tartalmazza. M. Hirjak kötetének kutatástörténeti áttekintése rávilágít arra, hogy a népek, nyelvek határain élő szlovákiai ukránok folklórja méltán számíthat a szomszéd nemzetek kutatóinak érdeklődésére. Sajnálatos, hogy az adott monográfia nem szentel kellő figyelmet az interetnikus kölcsönhatásoknak. Feltűnően kevés a hungarológiai jellegű megjegyzések, összevetések