A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Faggyas István: A putnoki állatvásárok

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS Dala József István (1901-1985) 1985. január 9-én, 83 éves korában, örökre itthagyott bennünket Dala József István, a mezőkövesdi Matyó Múzeum alapítója és csaknem két évtizeden át volt vezetője. Nem volt szakmája sem amuzeológia, sem a néprajz, de az életkörülmények sorsszerű alakulása, az események sodrása, a sajátos környezettől kapott eleven erő lendülete mégis ellenállhatatlanul terelte, irányította a gimnáziumi rajztanár-festőművészt, hogy első munkahelyén, ahol mindvégig is kitartott, a Matyóföld szívében engedje megbűvölni magát a matyó népművészet gazdag színpompájától, csodálatos formavilágától. Előbb csak a szakember, a festőművész csodálkozott rá erre a sose látott népi formavilágra, ám akkor már lehetetlen volt félúton megállnia, lehetetlen volt észre nem vennie a gazdag népművészet mögött fölsejlő sajátos történeti népiséget. Mivel itt volt egy egész életre a dolgok tövén, és élte is ennek a népnek az életét, lehetetlen volt — az ellenkező végletben — nem látnia, át nemélnie azt a képtelenségnek látszó, de valóságos paradoxont, hogy e színvilág és formagazdagság a valóságban feneketlen nyomort takar. E népnek a történelem mélyéről magával hozott művészi igénye, s az akkori magyar valóság keserű ellentéte, a népbetegségek, tüdővész és trachoma egyre nagyobb veszélye, a summássors sanyarúsága a szegénység végleges örvényébe sodorja ezt a jobb sorsra érdemes népet. így jutott el Dala József az évtizedek folyamán a matyó motívumok gyűjtésétől, széles, nagy ívben, a Matyóföld című, több mint 300 oldalas monográfia megjelenéséig, amelynek szerkesztésében már társai is voltak, s amelynek folytatása és betetőzése már csak a lényeg összefoglalása és rögzítése, a Matyó Múzeum lehetett. Mindez tehát nem véletlenek sorozata volt, hanem szorosra zárt logikai egység. 1901-ben született Sárvárott, elég népes iparoscsaládból. így már gyermekkorából magával hozta a dunántúli magyar táj szeretetét, együtt lélegzett a néppel, s mikor művészi hajlamait követve felvételt kért és nyert a Képzőművészeti Főiskolára, oda is töretlenül vitte magával gyermekkori élményeit. És mikor - tanulmányai befejezte után —