A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Faggyas István: A putnoki állatvásárok

keresztútnál tértek el három irányba. A szuhafőiek Kelemér és Gömörszőlős érintésével, az egykori Kassa felé vezető úton jöttek be Putnokra, vagy tértek haza. Ez az út egykor történelmi hadiút volt, mely Gömörszőlőst elhagyva, a szuhafői Kastélytetőn át, Trizst érintve, haladt el a Vaskapunál a tornaijai utat keresztezve Aggtelek irányába, s a színi völgyön át Torna—Kassa irányába. Ennek az útnak, valamint a vaskapui erdőrésznél elágazó tornaijai útnak volt vendégfogadó és váltóállomása Aggteleken, mely hosszú századokon át megállóhelye volt az arra haladó kereskedői karavánoknak. Ezt a vendégfogadót és álláshelyet a községi tanács 1976-ban lebontatta. A zádorfalviak a keleméri Legelő—Báta-völgy—Rácsa—Egreskút érintésével érték el az országutat s folytatták útjukat a választott cél irányába. Az alsószuhaiak a keresztúttól elindulva a szuhai kerülőháznál érték el a községbe vezető dűlőutat. Ha a dövényi vagy jákfalusi gyalogosok ezt az utat választották:, úgy ők a Bakóc-híd felé vezető erdei utat vették igénybe s jutottak el a dövény—jákfalai útra. A Keresztút szolgált pihenő, illetve természetes elosztóhelyként a vásárra vagy onnan hazatérő utasok számára. A sajónémeti és centeri, a bánszállási és sajóvárkonyi gyalogosok igénybe vették a Sajóba kapcsolódó malomgát gyalogútját, míg a hétiek gyalogosan a mezei úton jutottak el — a Héti csárda érintésével — a putnoki nagyvásártérig. Adás-vétel a vásárokon: A vásárok alapos megfigyelője érdekes, sokszor ismeretlen jelenségeknek lehet szemtanúja, s a látogató, aki nem járatos a lovak adás-vételének rejtelmeiben, gazdag ismereteket szerezhet a különös vásári élet világában. A vásárlátogató csakhamar rábukkan a hangos beszédek hallatán arra a helyre, ahol megtalálható egy csoportban a tisztes vevő, a csendes hallgató és néző, a lovát nyakra-főre dicsérő jóhiszemű eladó, vagy kupeckedő közvetítő. A vevő társaságában legtöbbször ott van a lószakértő falubeli vagy rokon. Kell az ilyen jártas ember, mert a tapasztalatlan vevőt a nagybeszédű kupecek, lócsiszárok csakhamar markukba kaparintják s a hiszékeny vevővel máris megtörtént az alku. A szakértő nemcsak a ló külső hibáit veszi észre, de felfigyel — a ló magatartásából ítélve — a ló egyéb rejtett hibáira, melyek ugyan szavatossági hibák, s azokért felelős az eladó, de mennyi huzavona, utánjárás kell ahhoz, hogy az eladó, akár peres úton is, ismét visszavegye a hibás jószágot. A vásárokon egy-egy ló eladása előtt több próbatételen esett át. Kipróbálására szolgált egy szélesebb útszakasz, mely Putnokon a Lóvásár tér nyugati szélén volt kijelölve. Ezen a szakaszon a lovat legelőször megjáratták, vajon nem sánta-e, nincs-e megnyilazva, a patája megrepedezve, nincs-e kezdődő vagy veleszületett kaptája (a csüdöt körülvevő csontos gyűrűs rész), megduzzadt visszér a lábszáron s ügetés közben a patkók nem verik-e ki a ló csüdjét és lábaszárát. A jártató eladó ezekután a lóval megállt, a vevő vagy megbízottja a lóval szembenézett és lassan közeledett feléje. Ha a ló hátrál s fejét felkapja a kézlegyintésre, bizonyos, hogy a szemével nincs különös baj. Ennek ellenére előfordul, hogy a ló szemén mutatkozik egy alig látható hályog, melyet a gyakorlott lószakértő szeme észrevesz. A kezdődő hályog ugyanis előbb-utóbb egy lényeges szavatossági hibához, a havi vaksághoz vezethet. Ha bármelyik szeme felé kézlegyintéssel közeledik a vizsgáló ember, a mozdulatra a beteg szempillája rezgéssel reagál. A teljesen vak, de a „havi vak" ló is, a kritikus időszakban, mikor látása bizonytalan, éber figyelemmel, előre hegyezett füllel halad az úton. Ezt követi a ló fogainak megtekintése. Azok állapotáról következtethet a vevő a ló korára, vagy a rágási zavarokra. A tíz éven aluli ló alsó fogsorának rágófelületén fekete, pontszerű mélyedés látható. Ha évek múltán ezek a fekete pontok lekoptak, az üreges fekete kupa eltűnt, már fiatal lóról nem beszélhetett a gazdája. A kopott kupájú lófogak az íny lassú sorvadása következtében mindig nagyobbnak és nagyobbnak látszottak. A fogak növekvő nagyobb külső felületéről következtetni lehetett a ló korára.