A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Faggyas István: A putnoki állatvásárok

A putnoki állatvásárok Putnok nagyközségnek a történelmi határváltozás után, mind a Sajó-völgy, mind az azzal érintkező patakvölgyek mezőgazdasági életében kiemelkedő szerep jutott. Az első világháború után, a mindjobban megerősödött forgó szerinti gazdálkodás nyomán, belterjesebbé vált a parasztgazdaságokban is az állattenyésztés. A kisbirtokos parasztság soraiban az önellátó, hagyományos gazdálkodási szemlélet is háttérbe szorult. A kevesebb munkával járó gabonatermesztés elvesztette kizárólagos uralmát. A belterjes gazdálkodás már nagyobb létszámú állatállomány tartását is jelentette egyben, melynek kicserélését és eladását az év különböző időszakában megtartott nagyobb állatvásárok tették lehetővé. Putnok országos vásárai voltak ilyen színhelyei, a nagy kiterjedésű agrárterületekről felhajtott állatok eladásának és megvételének. Így vált Putnok e tájon élő parasztság terményeinek, állatainak felvevő, eladó és közvetítő helyévé. A község 1693-tól a vásártartási jog alapján heti vásárokat tarthatott. 1835-től a község országos vásárait a mai Temető út bal oldalán és szemben, a Weisz-féle fatelep helyén tartották. A felső részen volt a ló- és szarvasmarhavásár, míg az alsó részen a sertésés a juhvásártér terült el. Innen szorultak ki a vásártartások a község végi Nagyvásár térre. E terület a Serényiek birtokrésze volt. A régi vásárteret a Serényiek eladták magánosoknak, lakásépítés és gazdasági udvarok kialakítása céljára, valamint az államnak iskolák felépítésére. Putnok nemcsak mint vásártartó járási székhely emelkedett ki a megye helységei közül, hanem a községen haladt át az Alföldet és az Észak-Magyarországot összekötő egyik főútvonal. A Sajón átkelő és az északról délre érkező kereskedők szekereinek már a középkorban — mivel vámszedő hely volt — a mai Vám Vendéglő helyén székelő vámház mellett kellett elhaladnia. Itt gyakorolták a Putnokyak a vámszedő jog mellett az árumegállító jogot is. Putnok középkori országútja, amely a mai vasút közelében húzódott, beletartozott abba a nagy kereskedelmi úthálózatba, amely a lengyelországi kereskedő városokat — Magyarországon keresztül — összekötötte a Balkánnal, ill. a Földközi-tenger medencéjével. A jelenlegi nyomvonalon kiépülő országút az újabb korban fontos kereskedelmi útvonalként volt ismeretes, melybe mind észak, mind dél irányba kiágaztak az összekötő kereskedelmi mellékutak. Délre a Hangony-völgyön át, Zabar és Pásztó felé a pesti útvonalba kapcsolódott, míg északnak a Kassa felé vezető oldalág Serényfalva (volt Málé), Keleméri Mohos vár, Gömörszőlős (volt Poszoba), Szuhafő, Trizs, Aggtelek, Bódvaszilas, Torna, Kassa, Eperjes, Breznicén át Krakkóig. A falvak utcái őrzik az egykori „Kassai út" nevét. A községi elöljáróság a vásártartási jogot árverés útján bérbe adta 5-10 évre. A bérbe vevő a vásártér és piactér használatáért a vásárosoktól ún. cédulapénzt szedett. A díjbeszedést egy-egy vásári alkalomkor e célra felvett pénzbeszedő emberek végezték. Orszá-