A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Faggyas István: A putnoki állatvásárok

gos vásárok alkalmával 10-15 alkalmi beszedő is működött a városba vezető szekér- és gyalogutak belépő helyein és a Fő úton. A pénzbeszedők már a kora reggeli órákban megjelentek azokon a helyeken, amelyeken a gyalogos vagy szekeres vásárlátogatóknak át kellett haladniuk. Elálltak azokat a pontokat is, melyeken keresztül átjutva a batyusok megpróbáltak a helypénz fizetése alól kibújni. A helypénzszedők a faluról érkező baromfiárusokat, állatvásárra tartó szekereseket, állathajtókat ellenőrizték, szedték be tőlük a helypénzt. Csak ezután járták a kirakodó piacteret, ahol az árusok sátrai álltak vagy földön árusítottak. A kapott cédulát a férfiak a kalapjuk szalagjához, az asszonyok a fejkendő csücskéhez tűzték ki, hogy az ellenőrzés alkalmával a helypénzszedők láthassák. Faluhelyeken a vásárok megtartásának dobszó útján való közhírré tétele a vásárbérlő feladata volt. Mivel valamennyi országos és hónapos vásár időpontját gyakorlatilag ismerték, a falusiak, elsősorban az érdekelte a dobolás alkalmával őket, hogy a gyakori marha- és sertésvész miatt engedélyezi-e a hatóság az állatfejhajtást a vásárra. A hirdetményben - a vásárbérlőnek az elöljáróság útján minden esetben — közölni kellett a lakossággal az állategészségügyi helyzetet. Mielőtt a vásárok részletesebb leírására kerülne a sor, szükséges e területeknek útvonaltérképét jobban áttekinteni. A községen keresztül vezető országúiba kapcsolódtak a többirányú bekötőutak. A nyugati és déli irányból érkezett a község felé a vásári nép zöme. De nem kisebb forgalommal terhelték le a szekeresek és gyalogosok a Kelemér-Forrás-völgy—Putnok bekötőutat. Ezen az úton érkeztek a Száraz-völgy és a Ragályi-völgy községeinek lakói, nevezetesen Trizs, Ragály, Zádorfalva, Alsószuha, Szuhafő, Kelemér, Gömörszőlős vásárba tartó lakosai. A dövényi és jákfalvai lakosok a Zsuponyó-völgyi erdei úton érkeztek a főútra, míg az északi irányból, a Keleméri-völgyből csupán a serényfalviak jöttek szekerekkel, mivel Kelemér és Gömörszőlős vásározói közelebbi úton érhették el Putnokot a Forrás-völgyön keresztül. Délnyugat irányból jövők száraz időben átkeltek a Sajón a sajónémeti Várhegy alatt, miután az a Hangony és a Sajó találkozásának sodrásában lábalható volt mind a szekeresek, mind a gyalogemberek és nagyobb állatok számára. Ha a Hangony-völgyből érkeztek s nem e rövid útszakaszt választották, úgy Sajópüspökit érintve Bánrévén át érték el a főútvonalat. A nyugati történelmi országterületről érkezők Lénártfala felől közelítették meg Bánrévét s vitt útjuk az északnyugati bekötőútszakaszról — a Sajószentkirály község irányából érkező vásárra tartókkal együtt - a Putnokra vezető főútra. A hangonyi völgyből érkezők rövidített útvonala volt ózd, Sajóvárkony, Bánszállás, Center, Sajónémeti (folyami átkelőhely), Hét Pogonypuszta és az országúton át Putnok felé. A bánréveiek az országúton vagy a vasúti töltés mellett haladó gyalogúton érték leghamarabb el Putnok külső határát. A velezdiek a legelőn át közelítették meg a vasútállomást, ahonnan a község belső területére vagy a Vasút utca vagy az Andrássy Dénes utcán érték el gyalogolva a piactereket. A vadnaiak Velezden át gyalogoltak Putnokra. Tizenkettő—tizenöt kilométer volt az a távolság, ahonnan jó időben gyalogosan vállalkoztak a falusiak a vásár megtekintésére. Az állatokkal Putnok felé tartó gyalogosok az ilyen távolságok esetén valamelyik, Putnokhoz legközelebb eső faluban, előző nap megpihentek s a vásár napján már korán reggel elindultak, hogy a nagy úti forgalom megindulása előtt beérjenek állataikkal a vásártérre. Az állatokat csapatban vagy egyenként más-más módon hajtották. Ha több sertést hajtottak falkában, elöl és hátul ment egy-egy kísérő. Juhoknál egy kísérő volt hátul, mivel elöl a vezérkolompos tartotta össze a nyájat. A süldőnek, ha egyenként hajtották, kötelet kötöttek a bal lábára, így a kísérő bal kézzel tartotta az állatot, a jobb kézben lévő vesszővel pedig irányította. A szarvasmarhákat láncon vagy kötélen, míg a lovakat kötőféken vezették a gyalogemberek. A borjúkat és malacokat szekéren vitték a vásárra.