A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nóvák László: Temetés és sírjelölés az Ung vidéken

A temetés, egészen az utóbbi évtizedekig rendszerint a háztól történik, mind Csicseren, mind Szirénfalván, s a többi falvakban. A halottat az udvaron ravatalozzák fel, ott búcsúztatja a pap. A temetésre összesereglik a család, rokonság, s a komák, szomszédok, szinte az egész faluközösség. A papi búcsúztatás után rúdon, illetve Szentmihálylován, vagy szekéren (autón) viszik a halottat a temetőbe. A koporsó lábvéggel hagyja el az udvart. A gyászolók menetté alakulnak, kísérve a halottat. A római és görög katolikusok gyászmenete mindenkor pompásabb volt a reformátusokénál. A menet élén viszik a feszületet, s ha gyermek, vagy fiatal a halott, fehér zászlót is. A csicseri görög katolikusok a Szűz Máriát ábrázoló fehér lobogót használják ilyen esetben. A feszület után halad a pap és a kántor, majd a test következik. A koporsó után haladnak közvetlenül a hozzátartozók, majd a rokonok, szomszédok, komák, végül a tisztességtévők következnek. A koporsó mellett négy zászlót visznek. Csicseren pl. két „fekete" és két színes templomi lobogót, amelyek Krisztus életéből festett képeket ábrázolnak. Ma már nem él a szokás, de századunk első felében, ha fiatalt temettek, egy fekete magyar ruhába öltözött, csizmás, kalapos gyermek haladt a koporsó előtt, kezében kivont kardot tartva, amelynek hegyére citromot szúrtak, a citromra pedig színes szalagokat tűzdeltek. Ez a szokás ismeretes Nagykaposról (1. kép), valamint a zempléni Alsómihályi/. kép. Református kisgyermek temetése Nagykaposon az 1920-as években. A koporsót a kisgyermek keresztanyja viszi. Előttük megy két fiú kard végére tűzött szalagos citrommal. (Erdélyi E. András nagykaposi születésű festőművész rekonstrukciós tusrajza 1983-ból)